Rész

 1 31 |           Forgács elfokad nevetve, mondván, hogy neki lehetetlen, hogy
 2 36 |           török bíróhoz) mentenek, mondván néki, hogy azt hallották,
 3 49 |            a keserűségben lévőket, mondván, hogy más kézre kerül a
 4 53 |   dolgainak rosszul való folyásán, mondván, hogy minden segítségtől
 5 65 |          Krisztushoz hasonlította, mondván, hogy mind születésiben,
 6 66 |        vizet viszen a feleséginek, mondván, hogy azt meg kell inni.
 7 66 |            maga megissza a többit, mondván: énnekem is utánad kell
 8 72 |  megtartóztatá, és bé nem bocsátá, mondván: még az ártatlan vérrel
 9 74 |      látnak, szépen elkérik tőlle, mondván: add ide azt a mentét, mert
10 77 |         leány arra reá nem állott, mondván: ha én visszámegyek, soha
11 77 | teljességgel nem akart reá állani, mondván, hogy azt nem cselekedheti,
12 90 |           elvette tőlle a gyapját, mondván, hogy őtet illeti a törvény
13 90 | megbárányozván, Aaron azt is vevé, mondván, hogy a törvény parancsolja,
14 90 |       szóra az egész juhot elvévé, mondván, hogy minden anathéma az
15 92 |            is kénszeríteni kezdék, mondván, ha életedet szereted, engedj
16 97 |            tevé, és megtartóztatá, mondván: Meg ne igyad Marcus Antonius,
17 98 |       Ibrahim azt megvallá igazán, mondván, hogy az ő szomorúságának
18 103|           feleséginek a harc után, mondván: az ellenséget megvertük,
19 113|            állva vette el kezéből, mondván, hogy talám több ágat nem
20 113|       intéseket és vigasztalásokot mondván neki, nem felelhetett reája,
21 139|            vezér parancsolatjából, mondván, hogy induljunk meg mi is,
22 152|            velem a gazdaasszonyom, mondván, hogy már a városon vannak
23 186|       leveledet nem vettem, igazán mondván öt holnapja. Nem sok-é a'?
24 189|        megmutatja a jelenvalóknak, mondván: az Isten nagy. Azonban
25 189|       kevés sót tészen a szájában, mondván: tessék az Istennek fiam
26 201|     borulván kére arra engedelmet, mondván, hogy szolgálatjáért nem