Rész
1 1 | erdélyi nagy hegyek. Némelykor azoknak a tetején mentünk el, némelykor
2 12 | tudja, hogy mint kell folyni azoknak. De azon szomorkodnám, ha
3 23 | szerént a fiainak fiait, meg azoknak fiait meg ne lássa, a gyermekeknek
4 25 | virágban lévő leányt adott, azoknak igen szépeknek kelletett
5 27 | a leányokot, hogyha csak azoknak nem volna arra kedvek. Azt
6 28 | bujdosóknak, de még főképpen azoknak, akik Törökországban bujdosnak.
7 34 | szolgálnak, hogy lehetne azoknak valamijek. A' való, hogy
8 36 | mivelünk rosszat akartak tenni, azoknak rossz szándékjokot az Isten
9 42 | holnapban bialokot ölnek meg, és azoknak a húsából kolbászt csinálnak,
10 60 | aki a fiait szeresse. Aki azoknak mindennap bizonyos órában
11 80 | vevék fel a keresztet, mert azoknak, akik el akartak menni,
12 94 | is írhatnék, ha akarnék. Azoknak pedig csak az az oka, hogy
13 98 | uraknak szerencsétlenségek és azoknak keserves halálok. Elméjében
14 100| olyan kezdetet adsz, mely azoknak nemességeket és fényességeket
15 106| ajándékjinak a számát felírja,~már azoknak többé érdemit ne várja.~
16 119| és az Isten pártfogója azoknak, kik az egyenes úton járnak,
17 119| hogy sok embert tartott, azoknak sok fizetést adott, és meg
18 151| kedvez a maga nemzetinek, és azoknak inkább hiszen, és azt cselekszi
19 154| kalarást is adott mellém, de azoknak semmi hasznát nem vettem,
20 162| gerezd szőllőt is hoztak. Én azoknak úgy örülök, mintha a tokaji
21 173| oda még a férfiakot is, azoknak is szükségek vagyon arra,
22 176| a Chernegir basi a feje azoknak, kik a császár ételét megkóstolják,
23 184| bizonyos jövedelem pedig azoknak számokra, kik az ő lelkekért
24 193| elvesztené keserűségit. Azoknak a szemek olyan nagy, mint
25 202| kétszázötvenötezerhatszáz bárányt öltenek meg, azoknak megételére két millium ötszázötvenezer
|