Rész

 1 5  | mindenkor nevetek, mikor eszembe jut.~A császár udvarában volt
 2 5  |      esni, a feleséginek esziben jut, hogy talám ha ajándékot
 3 20 |          néném, mert olyan napra jut még, hogy örökkévaló nyomorúságban
 4 43 |       számosi király, a neve nem jut eszemben, soha legkisebb
 5 51 |          megírtam kédnek, de nem jut eszemben. De minthogy újházasokról
 6 57 |         panaszán, mikor eszemben jut, mert amely diaconus viselt
 7 57 |     szent pápa felől, a neve nem jut eszemben, hogy Constancinápolyban
 8 57 |      csak azt írom, ami eszemben jut. Mert mikor kédnek írok,
 9 58 |         olvastam, mikor eszemben jut, mindenkor nevetnem kell,
10 58 |        ki ne nevetné eztet?~Most jut eszemben, hogy egy kérdésire
11 71 |          esztendőben egyszer sem jut eszemben. Mert ugyanis,
12 76 |       azután?~Az ilyen kérdésről jut eszemben egy vezér, aki
13 77 |        írtam volt kednek, de nem jut eszemben. De arról nem írtam,
14 78 |          már az ilyenről, de nem jut eszemben. De azt tudom,
15 80 |          vagy fejdelem volt, nem jut eszemben.~Elég az, hogy
16 95 |          többet nem. Ez is arról jut eszemben, hogy azt írja
17 95 |    polturás ebédhez ülhet. Erről jut eszemben, Karolus quintus
18 98 |      állhatatlanságától. Gyakran jut vala eszében a portán lévő
19 105|      punctumot tenni. Éppen most jut eszemben, hogy egynehány
20 108|          koronát, aki is, ha jól jut eszemben, harmadfélszáz
21 109|         a jövő esztendőre. Erről jut eszemben, hogy Carolus quintus
22 118|   búcsúzó levelét urunknak, most jut eszemben, hogy eddig el
23 122|  magunkot alkalmaztatni.~Sokszor jut eszemben a szegény urunk