Rész

 1 8  |         drámmal jobbítsa meg kéd a hozzám való szeretetit. Édes néném,
 2 36 |           arra kérem kédet, hogy a hozzám való szeretet meg ne fagyjon,
 3 45 |         múlva a pestisben megholt. Hozzám pedig harminc lépésnire
 4 80 |      dobolnak, azonnal felugrik, s hozzám jő. A' bizonyos, én arra
 5 97 |          gyanóság, amelyet mutatsz hozzám, megmenthetne a veszedelemtől,
 6 100|            csak hozzája járjon, és hozzám nem, ámbár a' nekem szomorúságot
 7 100|            engem nem szeretnél, se hozzám nem jönnél. Hasonlót mondhatok
 8 100| kötelességgel nem kell tehát lenni hozzám, mivel én azt csak magamért
 9 112|        megyek. Egy kevés idő múlva hozzám jőnek, és mondják, hogy
10 118|       porta ministeri megüsmérvén, hozzám jó szívvel voltanak, és
11 122|             Másnap semmit nem szól hozzám, én pedig csak várom, hogy
12 141|         nagyobb becsülettel vagyon hozzám a porta, mint az atyámhoz
13 144|             hogy megholt. Mindjárt hozzám futottak megmondani, hogy
14 151|           hogy a vajda mint vagyon hozzám, de azonkívül úgy vagyok
15 151|        barátságát nem tapasztaltam hozzám, mint az idevaló érseknek.
16 151|            lát, és hogy megmutassa hozzám való jóakaratját, egynehányszor
17 151|       hanem hogy jó szívvel vagyon hozzám, mert énnekem itt olyan
18 152|         kalmakányok gyakorta jőnek hozzám, biztatnak, én meg azon
19 155|             aki mindenkor jól volt hozzám, most megváltozott, mert
20 156|            de legkisebb barátságot hozzám nem mutat; mikor hozzámegyek,
21 157|             de nem akarta. A minap hozzám jövén ebédre, egy embertelen
22 189|        hosszas gondviseléssel volt hozzám. Annak jól felszámlálva