Rész

 1 7  | leányasszonyok nem bánnák. De én azt bánom, hogy a mi dolgunk igen-igen
 2 25 |              tótok). Egy részről nem bánom, mert nem alkalmatlankodom
 3 28 |           Hogy így esett, aztot igen bánom kédre való nézve; tudom,
 4 33 |          elmenetel, amelyet szívesen bánom azért, hogy egymástól tovább
 5 37 |             hát még ezután. Csak azt bánom, hogy messze vagyon Bercsényi
 6 41 |         annak idejében, én ugyan nem bánom, mert mégis telik az idő.
 7 43 |       bátorságosabb volna, de én nem bánom, mert a kis Zsuzsi közelebb
 8 49 |               Egy részint bizony nem bánom, mert jó erkölcsiért megérdemli,
 9 58 |           soha papok nem lesznek sem bánom.~Vajon elhinnék-é azt nálunk,
10 62 |         volna is, de nincsen, és azt bánom. De azt is bánom, hogy ma
11 62 |              és azt bánom. De azt is bánom, hogy ma ismét sátorok alá
12 73 |               nagy fáradság, és igen bánom, hogy annyira fárassza kéd
13 75 |       Akiknek tetszik, kövessék, nem bánom, de mások se bánják, ha
14 76 |          édes nénékám, hogy szívesen bánom tőlle való megválásomot.
15 78 |          1727. ~Édes néném, azt igen bánom, hogy megelődzött kéd az
16 78 |          szükségre fordítsa kéd, nem bánom. ~Édes néném, vettél-é sok
17 85 |          néném, amég lehet. Csak azt bánom, hogy a virágból most minden
18 105|          felől írt kéd, bánadalommal bánom, hogy meg nem cselekedhetem,
19 120|        hadakozást. Hadakozzanak, nem bánom, nékünk abban semmi kárunk,
20 122|      tatárokot. Ha mind megeszik sem bánom, de azt bánom, hogy itt
21 122|           megeszik sem bánom, de azt bánom, hogy itt olyan szomorú