Rész

 1 12 |     békességre jöttünk. Lehet-é mást kívánni, hanem csak azt,
 2 22 |  gyűjtöttek essze, ki egyet, ki mást jovallott, hogy a himlő
 3 42 |         nem adnak, se pénzt, se mást egyebet. Egy örmény a lakadalma
 4 53 |     viselt addig gondot, és meg mást a francia királynak. Amely
 5 63 |     hogy egyet felmagasztal, és mást megaláz. Okosan is mondotta
 6 91 |   merték letenni a császárt, és mást tenni helyében kéd híre
 7 100|    leírom, mert nincsen egyebet mást írnom.~Szilvia - Juliánna~
 8 100|        híresek, mit tekintettek mást, ha nem csak magokot a hadakozásokban,
 9 114|       hogy titkon elment, és mi mást öltöztettünk fel valakit
10 122|         holott belsőképpen mind mást érez a szívem. Minden leveleiben
11 130|          azt mindjárt elviszik, mást tesznek helyiben, abból
12 145|      csak a szováról üsmert meg mást. Tizenkét órakor délben
13 170|     szokás, mert a természet is mást szokást tart, ha itt a szőllőköt
14 173| igazgatják. Nem is gondolhatunk mást, ha megtekéntjük a császárnak
15 192|    megvakultam, három lépésnire mást meg nem üsmérhetek, a nyomtatást
16 198|     vagyunk, nem tudok egyet is mást, akit a császár megöletett
17 201|        meggyalázta házát. Ki-ki mást tanácsola, maga pedig azt
18 205|         olyan kevély volt, hogy mást nehezen vett magára. Úgy
19 208|  hosszas bujdosásom után kell-é mást kívánnom annál a boldogságnál.~