Rész

 1 6  |         azért, hogy bujdosásunknak végit szakasszuk. De a reménség
 2 6  |          való, ád biztató szót, de végit nem lehet látni a véle való
 3 9  |        kalmakányhoz, adja Isten jó végit! De attól félek, hogy úgy
 4 25 |        napon. Mi pedig mindezeknek végit nem vártuk, mert reggeltől
 5 34 |    elmondhatom másoknak. De vessük végit az ilyen gondolatoknak,
 6 54 |            akar kezdeni, s annak a végit kell megtekinteni. Jaj!
 7 64 |             hogy akaratom ellen is végit szakaszthassam rosszaságomnak.~
 8 67 |        Bercsényi úr a bujdosásának végit szakasztván, ma reggel két
 9 73 |        tűréssel elvárja a dolognak végit. A' meglévén, az ifiú kimegyen,
10 79 |           a kérdéseknek szakasszuk végit, és újra ne kezdjük, hanem
11 85 | nyomorúságnak, és mikor kell annak végit szakasztani; hogy meddig
12 118|       szomorkodnunk, mert az Isten végit vetette sok szenvedésinek,
13 145|     novembris 1738. ~Kedves néném, végit érők Rákóczi Józsefnek.
14 147|         minden dolgait és életének végit. Már itt két Rákóczit temeténk
15 166|            talám csak a halál veti végit. Tartozunk meghálálni a