Rész
1 1 | Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen,
2 1 | török áer elűzi. Édes néném, mi jó a földön járni! Látja
3 1 | sipadoztak a lábai. Hát mi bűnösök, hogyne félnénk,
4 1 | fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva. De
5 2 | fejdelem elbúcsúzván a hámtól, mi is megköszönvén csak főintéssel
6 2 | mélyföldnire. Eleget mondjuk, hogy mi azért jöttünk, hogy vélek
7 3 | szolgáltak az asztalnál, hanem a mi cselédink, és akkor vették
8 4 | de félek attól, hogy a mi hadakozásunk füstben ne
9 5 | ez? De gondolom, hogy a mi mészárosunk okosabb a baldacsinál;
10 6 | decembris 1717.~Édes néném, mi még itt vagyunk, itt is
11 6 | nemzettel volna dolgunk. De mi lehet e világon hidegebb
12 7 | hozzája menne. De minthogy mi mind hajduk vagyunk, csak
13 7 | mondja azt felőlle, mint a mi urunk, aki is a vezér paripáján
14 7 | annyi temonda a háznál. Mi jutott eszemben, ha nálunk
15 7 | De én azt bánom, hogy a mi dolgunk igen-igen némán
16 7 | kenyérben tart. Itt vagyon a mi rakás kenyerünk elhintve,
17 7 | békességgel keni meg. A mi mészárosunk, ha jó vezér
18 8 | császár paripájára ült. Mi is mindnyájan lóra ültünk,
19 9 | nekem egy pipaszár. Itt mi semmit nem mulatunk el abban,
20 9 | cancellarius) gyakran jő hozzánk, mi is gyakran megyünk incognito
21 10 | Ilyen palotákban lakunk ám mi. De a reménség igen szükséges
22 12 | sokan nem így tartják, de mi ketten így tartjuk, meg
23 12 | is unta a hadakozást. Hát mi mit csinálunk a kettő között?
24 13 | vagyon, ott ül amég lehet. Mi is itt ülünk, amég lehet,
25 13 | felment, a másika le, és mi a földön maradtunk. Mégis
26 14 | Drinápoly, 6. junii 1718.~Mi még itt vagyunk, de nem
27 14 | az el volt végezve, hogy mi ide békességre jöjjünk,
28 15 | kétségbenesni, jól tudja az Isten, mi hasznos nékünk. Ha ott is
29 18 | levél jobb egy táncnál. Itt mi csak várjuk, hogy szállást
30 18 | nem volt; azt akarja, hogy mi menjünk elsőben hozzája.
31 18 | pedig semmi sem lesz, mert a mi urunk tudja, mi illendő,
32 18 | mert a mi urunk tudja, mi illendő, és mi nem illenék
33 18 | urunk tudja, mi illendő, és mi nem illenék hozzája. Még
34 19 | ilyen bujdosóknak, mint mi, ma itt, holnap másutt.
35 19 | annyi házieszköz nélkül, hát mi miért nem lehetnénk el.
36 19 | jobb széke vagyon annál. Mi szükségem vagyon hát nekem
37 19 | az, édes néném, hogy már mi itt a rakás kenyér mellé
38 20 | meg nem tudhatná kéd, hogy mi tegnap a constancinápolyi
39 20 | olyan csendes elmével, mint mi; úgy is illik, hogy ne legyen,
40 20 | hasonlítson valamiben a mi alacson állapotunkhoz, és
41 20 | használni neki a pompa? A mi alacson rendünkben pedig
42 20 | reménségünk vagyon. Oh! mi szép állapot a kereszténység!
43 21 | Jénikő, 16. decembris 1718.~Mi lelt bennünket, édes néném,
44 22 | vezérekkel hátat fordíttat. Mi pedig nem vagyunk abban
45 22 | hogy adhassunk, sőt még mi is tőllök várunk. Aki pedig
46 22 | nomainetur in vobis. Itt mi elegen vagyunk, elég tahint
47 22 | vagyunk, sem én, se más. A mi urunknak pedig természete
48 23 | kedre, és jó egészséget. Mi haszna vagyon annak a hosszas
49 23 | kövesse, azon nem törődöm. Mi pedig, édes néném, ne kövessük
50 23 | köszvény is szokást csinál. A mi fejdelmünk csak tegnap is
51 23 | keres a köszvény, mert úgy a mi urunkra reá sem nézett volna.
52 23 | urunkra reá sem nézett volna. Mi pedig ilyenformán attól
53 25 | egymásnak. Annak pedig mi az oka? Nem más, hanem hogy
54 25 | országában lakni. Tegnap mi a császári mulatságon voltunk.
55 25 | írni, mint ment végben. De mi is csak úgy mulattuk magunkot,
56 25 | kell lenni azon a napon. Mi pedig mindezeknek végit
57 26 | tálak is kezdenek táncolni, mi is dőlénkezünk, akkor vesszük
58 27 | udvari nép nem ruhásabb a mi cigányinknál. Azt pedig
59 27 | idegen nyelvet tanul. Bár a mi földink azon volnának, hogy
60 28 | gyakorta kér tanácsot a mi fejdelmünktől; aztot béveszi,
61 29 | azt sem tudja kéd, hogy mi formában volt. Azt is megírom.
62 29 | elvetné is. Gondolja el kéd, mi lehet az az édesség! De
63 30 | többi között Jénikő, ahol mi lakunk, igen rút város,
64 30 | igaz, édes néném, hogy itt mi jól vagyunk, a szép réten
65 31 | visszátér a sátorában. De mi is eleget nevettünk egész
66 31 | gondolat jött az esziben, hogy mi jó volna a papon lévő kasula
67 32 | uram jő mihozzánk, vagy mi megyünk hozzája. A vadászat
68 32 | hogy nekünk árthasson; mi pedig legkisebben sem ártunk
69 32 | tudva nincsen kédnél, hogy mi most is abban a szándékban
70 32 | visszámenjünk, és ha csak a mi akaratunkon állana, ma indulnánk
71 32 | nagy barátságot mutatott a mi urunkhoz, az anyja pediglen,
72 32 | aki is egy házból való a mi fejdelemasszonyunkkal, úgy
73 33 | nekünk visszátetszik, és mi asszonyhoz illendő ajándéknak
74 33 | gondolhatta volna az ember. A mi jóakaróink addig munkálkodtanak
75 33 | magyaroknak Jénikőnél. A mi urunk, mint igaz keresztény
76 34 | Pompeus tette is, nekem ahhoz mi közöm? Inkább elhiszem,
77 34 | alatt mindenemet elrakhatom. Mi szép dolog, mikor az embernek
78 35 | készülőt, édes néném, már mi készen vagyunk. A gálya,
79 35 | bagázsia elindult, csak mi maradtunk meg hátra; Forgács
80 35 | fejdelemmel. És hét órakor reggel mi is abban a nagy vizihintóban
81 35 | egészségre igen kell vigyázni. Mi ezennel megindulunk, már
82 36 | felelék erre: miért mennénk mi már Magyarországban? feleségünk,
83 36 | ha helyettek volnék. A mi gályánkon mindenféle nemzetekből
84 36 | zsidó, görög és örmény, mi az örmények házaiban lakunk,
85 36 | leszen; de ha az ő tyúkjok a mi kakasainkhoz jőnek, akkor
86 36 | nevessen. Elég a', hogy mi már itt helyben vagyunk.
87 37 | Rodostó, 28. maji 1720. ~Már mi itt derék házas-tüzes emberek
88 37 | tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szép kies helyt
89 37 | gondolom, hogy megteremne, de a mi kokány földünkön elegendő
90 37 | csendesebb hely, mint ahol mi lakunk; estve idegen jancsárt,
91 37 | a földjéről, hanem már a mi házunknál lévő szokásról
92 37 | cselédekre. Ezek tehát a mi klastromunkbéli rendtartásink.~
93 38 | szükséges kédnek megtudni, hogy mi négy napig elhadtuk volt
94 38 | megtisztuljon, mint kristály.~Mi is tehát a föld népinek
95 38 | utálatos, a másika fertelmes. Mi azt gondoltuk elsőben, hogy
96 38 | ellen nincs fű kertben. A mi urunk pedig csak a vadászattal
97 38 | időt, és azt nevette, hogy mi mind vendégeskedünk. Édes
98 39 | megjobbítja kéd magát. Itt mi nagy csendességben élünk,
99 39 | dolgokot látunk Európában a mi megszabadulásunkkal, azokot
100 39 | lenni, hanem másokra is. Mi azt akarnók, hogy csak a
101 39 | azt akarnók, hogy csak a mi kívánságaink szerént folynának
102 39 | közöttök, mivel az ő anyja és a mi fejdelemasszonyunk egy familiából
103 39 | úgy nem hagyatunk el. A mi fejdelmünk a' bizonyos,
104 40 | kédnek. Ugyan jók vagyunk mi, édes néném, mi egymást
105 40 | vagyunk mi, édes néném, mi egymást csak két szóval
106 40 | szót mindenkor elkíséri a mi szívünk. Mi azzal béérjük,
107 40 | mindenkor elkíséri a mi szívünk. Mi azzal béérjük, s többet
108 41 | hogy nem feleségestől. A mi papjaink azt mondják, hogy
109 41 | mint házasok, úgy élnek. A mi papjaink mind az elválasztást,
110 41 | dézmál. Az elmúlt holnapban mi ismét a savanyúvíznél voltunk;
111 42 | nem lakhatnék közöttök, mi itt meg nem maradhatnánk,
112 42 | jobban élnek, mintsem a mi örményink, akik között lakunk,
113 42 | nem találsz.~Az élethez mi szükséges,~az itt mondhatom
114 42 | királynak.~Uram! legyünk mi bujdosók~azon városban lakosók.~
115 43 | levelemre nem vettem választ. Mi az oka, beteg-é kéd, haragszik-é
116 43 | kell haragudni reám, mert mi most keserűségben és sírásban
117 43 | inkább sírok kéd helyett. A mi szomorúságunknak pedig az
118 43 | hogy meglássa kéd, hogy mi is tudjuk az abécét. Osiris,
119 43 | reánk, és nem azt, amelyet mi csinálunk magunknak. Édes
120 44 | nevettessem kédet, mert mi is azon eleget nevettünk.
121 44 | orvosságán mind a fejdelem, mind mi eleget nevettünk. Egy keveset
122 44 | volna kédnek megírni, hogy mi a szomorú állapotunkhoz
123 45 | nagy főfájást érzett, de mi nem is gondoltuk, hogy még
124 45 | gyújtottak itt meg. Nem tudom mi formában, a gyertyát melléje
125 46 | a városon, tegnap reggel mi is elhagyók a táborozást,
126 46 | veszedelemből megszabadul. Csak mi tudhatjuk aztot, hogy micsoda
127 46 | nagyobb szenvedésben volt a mi elménk, annál nagyobb háláadással
128 46 | Istennek hálá, megszünt, és mi itt vagyunk. Bár gyakrabban
129 46 | tartson meg, édes néném, mi még nem nevetünk.~
130 48 | egy keveset könyvezett. Mi azt gondoltuk, hogy majd
131 50 | azt is ehhez teszem, hogy mi jól vannak az olyanok, akiknek
132 50 | hogy mit mondanának erre a mi erdélyi asszonyaink? Fogadom,
133 51 | egy holnaptól fogvást a mi urunk mindenkor rosszul
134 51 | abban, aki erőt adhat.~Itt mi már úgy vagyunk, mintha
135 54 | megtekinteni. Jaj! édes néném, ha mi ezt követtük volna, nem
136 54 | olyan dolgok, amelyeknek a mi elménkben a kimenetelek
137 54 | bölcsesség urára kell hadni. De mi olyan nyomorú férgek vagyunk,
138 54 | dicsőségit tekinti, és a mi hasznunkra fordul, ha jól
139 54 | néném, azt tudja kéd, hogy a mi urunk egy darab időtől fogvást
140 55 | lakni, és ott meglátván a mi szerencsés asszonyunkot,
141 55 | szerencsére szolgál, valamint a mi titkos királynénkkal történt.
142 56 | híres rómaiak, nem tudom mi okból, az orvos doktorokot
143 56 | élet? Ha ezek a lakosok a mi barátinkhoz mentenek volna
144 57 | arra elég jó példát ád a mi urunk, de rossz vagyok,
145 57 | Édes néném, a' való, hogy mi azt igen szép dolognak tartjuk
146 57 | eltartani. Mit mondanának, ha mi erdélyi püspökünköt csak
147 57 | szamáron menne a gyűlésben; azt mi szégyenlenők. Csak a bévett
148 57 | beszélgetnék. Elég a', hogy a mi érsekünk mind hintóban,
149 58 | annak, édes néném, hogy mi is a bujdosásban fekszünk.
150 59 | januarii 1725.~Újesztendőben mi vigadjunk, és ha lehet tőllünk,
151 59 | kezd lenni, mert ugyanis mi haszna itt arról gondolkodni;
152 59 | a feleség nevet, mint a mi tündérországunkban.~De amicsoda
153 60 | De mit törődünk rajta, a mi leveleinket Bécsben is elolvashatják,
154 60 | az itt nagy kereskedés. A mi földünkön nem gondolom,
155 60 | kéd más hasznot tehetne a mi országunknak, amelyért méltó
156 60 | azért félbenszakasztom a mi remeténk munkáját; másszor
157 61 | szabadoson elkísérhetem kédet a mi remeténk látogatására. Menjünk
158 61 | hogy táborban vagyok. De a mi táborunk olyan, mint az
159 61 | véghezviheti házánál. De arra a mi földünken nem igen hajtanak,
160 62 | akkor kezdik tanulni.~A mi boldogtalan országunkban
161 62 | már vigyük haza pompával a mi huszonöt esztendős deákunkot
162 62 | magának. Legelsőben is a mi deákunk azon igyekezik,
163 62 | könyveket olvasnának. De így a mi filozófusunk egy-két esztendő
164 62 | országban. Tudom, hogy a mi országunkban egy ifiúnak
165 62 | erről a dologról, azzal a mi ifiaink szokásokot meg nem
166 63 | írni egy kocsonyának, mert mi csaknem egészen elolvadtunk
167 63 | fogvást visszájöttünk a mi megunt kedves városunkban,
168 63 | kik hazájokban vannak, hát mi hogy volnánk, kik itt szaporítjuk
169 63 | nagy vigasztalás, és hogy mi haszna vagyon egy éhelhalónak
170 64 | Aztot pedig leggyakortább mi magunk rontjuk el. Mert
171 64 | látunk betegeseket. Mert mi lehet nagyobb ellensége
172 64 | mértékletlenség és tunya élet, és mi rövidítheti úgy az életet,
173 65 | nagy innep vagyon, mert a mi urunkot Ferencnek keresztelték.
174 65 | találnak lenni. Az ilyen írást mi sem találjuk jónak, nemhogy
175 67 | aki soha meg nem hal. A mi urunk mindenkor mellette
176 68 | aztot nem is fogja bírni. Mi hír vagyon ott kéteknél,
177 69 | királyok szívével, valamint mi a viasszal. Bízvást elmondhatja
178 69 | megkóstolták. Így szenvednek a mi szegény papjaink a hitért,
179 69 | elmondhatjuk igazán, hogy csak a mi papjaink követik valóságoson
180 70 | vagyon írva. Hogy pediglen mi egymást szeretjük, arra
181 70 | valljuk meg, édes néném, hogy mi jók vagyunk azért, hogy
182 70 | Annál is inkább, hogy a mi szeretetünk nekünk semmit
183 70 | semmit nem alkalmatlankodik, mi azért jól alhatunk, jól
184 70 | nyughatatlanságot nem okoz a mi szívünk; mindenkor frissen
185 71 | mely könnyen megbocsátjuk mi egymás vétkit. Mindazonáltal
186 73 | fog suhajtani. Édes néném, mi itt csak tengődünk, lengédünk,
187 73 | megtörtént, de ha megtörtént is, mi szükség volt megírni. Mindazonáltal
188 74 | kelletlen anyját ruházni. De mi, édes néném, nem követjük
189 74 | szarándokok gazdagon bujdostanak, mi pedig szegényen maradunk
190 74 | kötelesek nem voltanak, mint mi. Gyermekségektől fogvást
191 74 | magokot. Az ilyen nemzet mi hasznára vagyon a többi
192 74 | és házokban lakik, csak mi sátorok alatt. Hátha valamely
193 75 | Én sem kívánok egyebet.~Mi az utolsó levelemtől fogvást
194 75 | ízetlen nyavalya, amelyet mi francia nyavalyának hívunk,
195 75 | hívunk, és amelyet, hálá a mi egészséges erdélyieinknek,
196 75 | mondani, hogy fáj a feje. De mi szükség nyavalyáról beszélleni,
197 75 | jövendőről is gondolkodik. A mi mostani állapotunkban pedig
198 75 | kinek-kinek kell tudni, hogy mi fő a fazakában. Az én fazakamban
199 76 | hideglelések és nem tartósok. A mi szegény urunkon nem annyira
200 76 | módon gondolkodik, mint mi, mert készületiből kilátszik,
201 77 | visszá nem jöhetek; hanem mi a társammal itt maradunk
202 78 | elaluszik. A fársángot, amelyet mi olyan nagy áitatossággal
203 78 | pogányoktól vettük. Hát mi honnét vettük a vízbenvető
204 79 | másoknak egész csontjaiban. Itt mi csak csendességben élünk,
205 79 | a nagyböjt? Közönségesen mi azt tartjuk, hogy a nagyböjt
206 80 | akár május, akár december: mi csak itthon ülünk, s télben,
207 81 | 14. junii 1727. ~Nénékám, mi itt tegnap kereszteltünk
208 81 | mondani, hogy mit csináljon, mi azt csudáltuk. Hát az asinus,
209 82 | hogy egy olyan atya, mint a mi urunk, huszonhat esztendős
210 82 | hogy vigyázzon magára. A mi hercegünk felől elmondhatjuk,
211 82 | amelyet békasónak hínak. A mi hercegünknek semmi neveltetése
212 82 | tudom, hogy fog szokni a mi baráti életünkhöz, mert
213 83 | egészséges. Édes néném, mi szép dolog sokáig élni,
214 83 | szüleapjokkal élhetnének, mi szép dolog volna a'. A szüleanya
215 83 | édes néném, máris meguntuk mi az itt való lakást, és szokatlan
216 83 | bocsátanák még Évát is, a mi nagyanyánkot. Itt ugyan
217 83 | országban más szokás. A mi székely asszonyaink eztet
218 84 | egy orvosságos forrás, a mi hercegünk pedig mindenkor
219 84 | apotikából a vízre kell menni; mi ott voltunk, jól megitattuk
220 84 | orvosságira. A' való, hogy a mi hercegünk annyit nem ivutt,
221 84 | levelemet, azt írom hírűl, hogy mi ismét felszedjük a sátorfát
222 85 | olyan szokásban nem mégyen. Mi egynehány naptól fogvást
223 85 | kvártélyban kezd szállani, azért mi is bészállottunk a magunkéban.
224 85 | ha suhajtással is, hogy a mi életünk, úgy minden kereszténynek
225 85 | hazáján kívül valónak, hát mi, akiknek egy lábni földünk
226 85 | hágy maga után, amelyet mi mindennap kóstolunk és próbálunk,
227 85 | megtanulják, de el nem kerülik. De mi lehet ennek az oka? Nem
228 85 | haszontalan gondolatimot, mivel mi olyanok vagyunk, mint a
229 85 | tőlle, mihent meglátja, no mi újságod vagyon? A herceg
230 86 | rosszat nem teremtett, de mi visszáélvén az ő teremtésével,
231 87 | az Isten mindenben csak a mi jovunkot tekinti. De az
232 87 | ítélete másképpen tekinti a mi jovunkot, mint mi magunk,
233 87 | tekinti a mi jovunkot, mint mi magunk, mert mi csak azt
234 87 | jovunkot, mint mi magunk, mert mi csak azt tartjuk jónak,
235 88 | úgy töltse az időt, mint a mi urunk, arra az Isten ajándéka
236 88 | hazáját még láthassa meg. Hát mi? Mi is. Azért éljünk egészségben,
237 88 | még láthassa meg. Hát mi? Mi is. Azért éljünk egészségben,
238 90 | De hogy vagyon a', hogy mi még egyszer sem haragudtunk
239 90 | hetedik napján a holnapnak itt mi délután egy órakor egy csillagot
240 90 | mondhatjuk, hogy talám a mi csillagunk jött már fel
241 90 | szegénységtől vagyon, mert a mi érsekünk kettőt is tarthatna,
242 92 | hivatván, kérdé tőllök, hogy mi okát gondolnák ennek a rébelliónak.
243 92 | Azt megvallom kédnek, hogy mi itt tartottunk, és gondolhattuk,
244 95 | jó minden munkája, hanem mi élünk rosszul véle; azt
245 96 | előtte, és szépen fogadom. Mi lehet annak az oka? De Pilátus
246 97 | valami hírt, ha volna, de mi itt oly csendes nyugodalomban
247 97 | mind megholtak volna, csak mi élnénk. Pedig ha jól meggondoljuk,
248 97 | meggondoljuk, mások élnek, és mi csak aluszunk. De van-é
249 97 | el lehet mondani, hogy a mi aitatos urunk mindenkor
250 97 | megperzselődött. De miért vettük mi azt szokásban a pogányoktól?
251 98 | meg a világ előtt, hogy mi ketten jók vagyunk, és hogy
252 98 | egymást szeretni. De a', hogy mi sohasem veszekedünk, mikor
253 99 | béhunyják a szemeket, valamint mi, mert éppen most hozák hírül,
254 99 | egész országa is a' lesz. A mi urunknak igen jóakarója
255 100| Rodostó, 15. septembris 1733. ~Mi itt csak fülelünk, és várjuk,
256 100| felől zavarják a vizet, hogy mi is valamit foghatnánk. De
257 100| minden cselekedetinkben csak mi magunkot tekinteti.~Juliánna.
258 100| mivel ők azt kívánják, hogy mi hűséggel legyünk hozzájok,
259 101| lesz benne, Isten tudja. Mi csak reménlünk, csak reménlünk,
260 102| eleget ír mindenfelé. Mert mi olyanok vagyunk, mint az
261 102| amidőn az angyal felzavarta. Mi is azt várjuk, hogy valaki
262 102| zűrzavart csináljon, mert mi magunkkal jó tehetetlenek
263 102| Az Isten elhozza még a mi óránkot is, ha most nem,
264 104| muzsika lészen. Mindezekből mi lészen, Isten tudja. Úgy
265 104| tegyenek. De mindezekből nekünk mi hasznunk lesz? Talám csak
266 104| Talám csak semmi, még a mi óránk nem jött el, addig
267 105| nem szereti, vagy pedig a mi halászaink szamárok. Itt
268 105| főképpen olyanoknak, mint mi, akik csak egyféle halat
269 105| megfelelhetne. De addig mi csak esszük a rántottát.
270 105| szükségre és a táplálásra. Mi kell egyéb? A mértékletes
271 105| mértékletes ital segíti a mi édes egészségünket. Azt
272 105| négyszer innya elég: az elsőt mi magunkért, a másodikát jóakaróinkért,
273 105| ellenséginkért. Eztet nem tartják a mi édes tündérhazánkban.~Azt
274 106| annak idejében. Édes néném, mi szép dolog sokáig élni.
275 107| dolgok mennek végben ezen a mi keserves lakóhelyünkön.
276 107| keserves lakóhelyünkön. Mi csendesen aluszunk, másutt
277 107| az olyanoknak szól, mint mi, hanem a császároknak is,
278 107| közelít a korona elnyerésihez. Mi jól lovagol az, akit Isten
279 107| akit Isten kegyelme hordoz, mi könnyen végbenmegyen dolga
280 107| kédnek, ha volna mit, de mi még mindezeket távul nézzük,
281 109| peszmeggel. De tudja-é kéd, mi légyen a'? A szőllőt nagy
282 110| nemjovallása parancsolat, és a mi elmenetelünkből semmi nem
283 110| hinnünk kell, hogy ő mindent a mi jovunkra cselekeszik, ez
284 110| azon, hogy jobban tudja a mi atyánk nálunknál, hogy mi
285 110| mi atyánk nálunknál, hogy mi jó nékünk, háláljuk meg
286 110| erről egy pogány császár mi szép példát ád, akinek is
287 111| le kell esni alatta. De a mi állapotunk olyan, hogy csak
288 113| és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot,
289 113| pohárából itatja, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy
290 114| hogy titkon elment, és mi mást öltöztettünk fel valakit
291 115| pásztorunk hagyott el. De a mi jó Istenünknek, ha egyik
292 118| kereszt-é rajtam, hogy a mi jó Sibrik apánkot el kelle
293 125| Bezzeg néném, nyertünk mi a változásban, mint Bertók
294 125| mit remélhetünk, kivált mi, akik oly nagy fejdelmet
295 125| Most suhajtják leginkább mi megholt urunkot, mert szomorúan
296 126| felfordulva; csudálom, hogy mi is a lábunkon és nem a fejünkön
297 126| azért se azt nem tudja, hogy mi a fösvénység, se a helyes
298 126| megtartás, se azt, hogy mi légyen a helyes adás, se
299 126| helyes adás, se azt, hogy mi légyen a nemzetihez való
300 127| Erdélyben. Elég a', hogy mi bémegyünk, Isten tudja mire.
301 129| sok tyúk. A' való, hogy a mi fejdelmünk igen hideg szemekkel
302 130| császár paripájára ülvén, mi is más paripákra, 8 órakor
303 130| fejdelem kijövén a császártól, mi is mindnyájan kaftánban
304 130| akit is odaajándékozák. Mi is lóra ülvén, a szállás
305 131| hozzánk jó volt, de még eddig mi sem tudjuk, miben vagyon
306 132| hat lóval. Elég a', hogy mi készülünk a már bévett szokás
307 133| februarii 1738. ~Kedves néném, mi ideérkezénk úsztatva, mert
308 134| Csernavoda, 19. februarii 1738. ~Mi Istennek hálá ideérkezénk
309 134| Tegnap húshagyókedd volt, de mi még tegnap kezdettük a böjtöt,
310 135| Vidinben kell menni, mire mi végre, Isten tudja. Csak
311 136| idejöttünk, de postán, mert mi egyébképpen nem tudunk járni,
312 136| űzött volna ki, hanem hogy mi mindent szaladva cselekeszünk.
313 137| aprilis 1738. ~Tegnap a mi főgenerálisunk megvendégelé
314 137| minket a sátorok alatt, hanem mi őtet, mert a török igen
315 138| Vidin, 9. julii 1738. ~Mi repülőfélben vagyunk, mert
316 138| példa nélkül való dolog a mi dolgunk, senkinek közüllünk
317 138| táborban menni? Elég a', hogy mi azokon megyünk, ugyan postán
318 139| táborával igen jó reggel; mi is postán utána lépteténk.
319 139| utána, az egész tábor, és mi is azt gondoltuk, hegy azon
320 139| meg, az is ki egy úton, mi máson. Mikor pedig a vezér
321 139| mondván, hogy induljunk meg mi is, ha veszedelemben nem
322 139| had hamarébb utánamenjen.~Mi egyik partján vagyunk a
323 140| meglövék örömét a táboron. A mi hadunk máris kezd oszlani,
324 140| kezd oszlani, és talám csak mi maradunk a vezérrel. Az
325 140| tart tovább a hadakozás, a mi dolgunknak is csakhamar
326 141| egész udvarával. Amidőn mi is közelítenénk a sátorokhoz,
327 142| felénk sem jő, mintha csak mi volnánk Törökországban.
328 142| volnánk Törökországban. A mi táborunk elég hosszú, de
329 142| sem maradhatott, hanem a mi sátorunk mellé vettetett
330 143| véle a hajójában, amelyet mi nem igen bántunk, mert nagyobb
331 143| dolog jó társaságban, mint mi voltunk, a Dunán lemenni,
332 143| megszeplősítettük a hajóját; mi azt csak nevettük, őnéki
333 146| irtózva halljon beszélni a mi hosszas bujdosásunkról.
334 146| első példák? Bizony nem. Mi tanultunk-é másokon? Nem.
335 146| állapotra, mint amelyben mi vagyunk. Hanem csak a' lészen
336 147| én pediglen Jásziban. De mi ketten együtt fogunk járni
337 147| Molduvában. Innét pedig mi megindulunk 4 nap múlva,
338 148| Bukurestről is fogok írni. Mi jó vagyok én, de kéd is
339 148| neveltetett, ahol gyűlölik a mi nemzetünket. De kivált bennünket,
340 150| junii 1739. ~Ideérkezénk mi, édes néném, szerencsésen,
341 150| láttam, gyönyörűség volt a mi utozásunk, és egy menyasszony
342 150| Labkovicshoz vittek volna ebédre, mi pedig éppen nem ohajtottuk
343 150| ohajtottuk azt a becsületet. A mi őrzőink pedig ha valami
344 151| hajtani a több boéroknak. De mi közöm nekem mindezekhez,
345 151| viselje gondomat, ő tudja, mi okért hozott ide. A minap
346 155| lecsillapodék a hír, és mi is lecsendesedénk. Talám
347 156| Svéciában, de nekem ahhoz mi közöm. Ahhoz több közöm
348 157| mások is meghalnak, nemcsak mi. A' való, hogy igen sovány
349 158| kapni, de mégis kapnak. Mi haszna már a vezérnek abban,
350 159| főképpen az olyanoknak, mint mi, akiknek mástól kell várni.
351 160| ilyen nagy dolgot. Eztet a mi atyáink meg nem érték. Micsoda
352 160| a főpap halála után. Hát mi várhatjuk-é azt? Erre a
353 160| reá néném, mert látod-é mi jó élni! Majd elfelejtettem
354 161| nagy mozgásban vannak. Csak mi vagyunk igen nagy bujdosó
355 161| csendességben, mintha a mi dolgunk volna legjobban.
356 161| nem lesz, az ő dolgok. Mi csak imádjuk a teremtőt,
357 162| szamár ez a világ, vagy mi vagyunk szamárok, hogy úgy
358 162| sohasem nevetett. Érjük meg mi, néném, amink van, azzal,
359 162| adjunk hálát Istennek a mi mindennapi kenyerünkért.~
360 162| örményeknek sem volt elég; mi is megehettük volna, ha
361 162| hírek azt mondják (mert mi azon kívül vagyunk), hogy
362 162| kell az egészséget. Itt mi, Istennek hálá, csendességben
363 163| mint más időkben. Annak mi az oka: az asszonyok jobban
364 163| bővséggel mutatja magát. Mi pedig csak hervadunk, mind
365 163| portától, de csak élődik, mert mi magunk tápláljuk veszedelmünkre.
366 165| Azt kérded néném, hogy mi mit csinálunk, és mivel
367 166| csendességbe töltjük napjainkot. A mi napjainkak pedig egyszínűek,
368 168| békesség felbomlik; megérjük-é mi azt vagy sem, az Úr tudja.
369 172| álgyúprokátorokkal folytatják. Itt mi csendességben vagyunk, a
370 173| azt akarjuk tudni, hogy mi szokás vagyon a birodalomba.
371 176| levelem abból fog állani, hogy mi formában nevelik az ifiúságot
372 183| A török nem kap rajta, mi pedig már meg is untuk.
373 190| minden embereknek ítélő ura, mi tégedet imádunk, mi tebenned
374 190| ura, mi tégedet imádunk, mi tebenned vetjük minden bizodalmunkot,
375 200| vala ahhoz a szigethez, a mi ifiúnk annál kedvetlenebb
376 202| húsvét napján Jeruzsálemben a mi kápolnánkot. Azt tudod,
377 202| nagy csendességbe hagyják a mi papjainkot Jeruzsálembe
378 202| nagy békességben vannak a mi papjainkkal. Húsvétra pedig
379 206| verekedésről kell írni, mi itt csendességben aluszunk,
380 207| volt Rákóczi Ferencnek. Már mi csak ketten maradtunk Zai
381 207| ketten maradtunk Zai úrfival, mi vagyunk a legutolsók, mert
382 208| Kedves néném, nemcsak mi, hanem az egész emberi nemzet
383 208| mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk éppen olyan. Mennyi
384 208| kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és úgy
|