1
CONSTANTINÁPOLYBAN GRÓF P... . E.... . ÍROTT LEVELI M... K... ..
Gallipoliból, Anno 1717. 10. octobris.
Édes néném! Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen,
Franciaországból pedig 15. septembris indultunk meg. A fejdelmünknek Istennek hálá
jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni, de
reméljük, hogy itt a török áer elűzi. Édes néném, mi jó a földön járni!
Látja kéd, még Szent Péter is megijedett volt, mikor a vízben sipadoztak a
lábai. Hát mi bűnösök, hogyne félnénk, amidőn a hajónk olyan nagy
habok között fordult egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek.
Némelykor azoknak a tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyben
estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek. De
mégis olyan emberségesek voltanak, hogy többet nem adtak innunk, mintsem
kellett volna. Elég a', hogy itt vagyunk egészségben. Mert a tengeren is
megbetegszik az ember, nemcsak a földön, és ott ha a hintó megrázza, elfárad,
és jobb egyepegyéje vagyon az ételre. De a hajóban az a szüntelen való
rengetés, hánkodás a főt elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgy kell
tenni, valamint a részeg embereknek, aki a bort meg nem emésztheti. A szegény
gyomromnak is olyan nyavalyában kelletett lenni vagy két első nap, de
azután úgy kellett ennem, mint a farkasnak. A fejdelmünk a hajóból még nem
szállott vala le, hogy a tatár hám, aki itt exiliumban vagyon, holmi ajándékot
külde és a többi között egy szép lovat, nyergelve. Itt a fejdelemnek jó
szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva. De mégis jobban szeretem itt lenni,
mintsem a hajóban. Édes néném, a kéd kedves levelit vagyon már két esztendeje
hogy vettem; igazat mondok, hogyha az esztendő egy holnapból állana.
Reménlem, édes néném, hogy már ezután, minthogy egy áerrel élünk, gyakrabban
veszem kedves levelét. De minthogy egynehány száz mélyfölddel közelebb vagyunk
egymáshoz, úgy tetszik, hogy már inkább is kell kédnek engemet szeretni. Én
pedig ha igen szeretem is kédet, de többet nem írhatok, mert úgy tetszik, mintha
a ház keringene velem, mintha most is a hajóban volnék.
|