48
Rodostó, 26. aprilis 1723.
Édes néném, akármennyit
éljen az ember, akármicsoda kedvére töltse napjait, de mindazoknak halál a
vége. A szegény Bercsényiné asszonyom is azon végezé el életét, aki is már
egynehány napoktól fogvást betegeskedvén, és nem annyira szenvedvén
fájdalmakot, mint a természetnek magában való elfogyását, aki is mint a
gyertya, úgy alutt el. Tegnap három óra felé délután már észrevettük, hogy
csakhamar elaluszik. Holmi kérdéseket tettek tőlle a rendelése iránt, az
urunk az ágya mellett volt, és mindenre megfelelt, és sőt még valamit
akart volna mondani a fejdelemnek, már el is kezdette volt, de egy-két szó után
csak csendesen kimúlék e világból. Alig vettük észre halálát. Sokat kívánkozott
szegény a mulandó hazájában, de az Isten az örökös hazájában vitte. Úgy
tetszik, édes néném, hogy hatvankilenc esztendő múlva csak gondolkozhatott
arról a szent hazáról. Azt elmondhatni arról az úri asszonyról, hogy igen
jóerkölcsű áitatos asszony volt; azt is elmondhatni, hogy mindenkor nagy
méltóságban élt, és a szükségnek csak a hírit hallotta, nem is lehetett
másképpen. Leginkább amikor Draskovicsné és Erdődiné volt, a harmadik
urával is mindenkor bővségben volt, még mind ebben a bujdosásában is. Ma
tettük koporsóban szegényt, és gondolom, hogy a jezsuitákhoz viszik bé innét
Constancinápolyban; tudom, hogy ott lesz kéd a temetésin. Tudom, hogy már azt
várja kéd, hogy megírjam, micsoda állapotban volt az úr az ilyen szomorú órákban.
Amidőn az asszony betegeskedett, igen-igen tudta kedvit keresni, és
amidőn halálán volt, akkor úgy történt, hogy alutt; nem akarták
felkölteni, hogy jelen ne legyen. Amidőn felébredett, és megtudta, hogy a
szegény asszony nincsen már a világon, akkor a' való, hogy egy keveset
könyvezett. Mi azt gondoltuk, hogy majd nagy zokogásokot fog tenni, de sokkal
csendesebb volt, mintsem gondoltuk volna, és a keserűség mellett a
ládákról gondolkodott. Ilyen a világ! Vajon nem házasodik-é még meg? Itt
nincsen más lány, hanem Zsuzsi és két özvegyasszony. Zsuzsihoz pedig még más is
tartaná közit, de aki gazdagabb, a' hatalmasabb. Most ez elég, mert a szomorú
dologról nem kell hosszú levelet írni.
|