49
Rodostó, 22. augusti 1723.
Az én vétkem, az én vétkem
és az én nagy vétkem, hogy már egynehány levelire nem feleltem kédnek. Az
utolsó leveliből látom kédnek, hogy kéd jó prófétáné. De úgy tetszik, hogy
nem kellene csúfolni a keserűségben lévőket, mondván, hogy más kézre
kerül a madár. Ha énnekem is annyi volna a ládámban, mint másoknak, talám a
madár is megmaradott volna. De rendszerént a szegény fogja meg a madarat, és a
gazdag eszi meg. Elég a', hogy a kéd jövendölése bé fog telni, és ha hatvanhoz
közelítünk is, de a bárányhúst csak szeretjük. Már a' csaknem bizonyos mások
előtt, de énnálam a' bizonyos, mivel a titkot meg kelletett tudnom, hogy
Zsuzsi most minden órán Bercsényiné leszen. Egy részint bizony nem bánom, mert
jó erkölcsiért megérdemli, és lehetetlen lett volna ebben az országban jobbat
választani nálánál. De ítélje el kéd, micsodások a leányok! Aztot tudom, hogy a
szívnek semmi része nem lesz ebben a házasságban; aztot maga is tudja, hogy a
testnek sem lészen. De hogy a grófné titulus zengjen a fülünkben, alig várjuk,
hogy elmondhassuk a segéljét. Azt kédre hagyom, hogy kéd mondja ki a
sentenciát, hogy ha mind ilyenek-é a leányok. Elég a', hogy a jövendőbéli
vőlegényt vagyis inkább vőembert most a köszvény nem háborgatja, és
Zsuzsiért gyakrabban megmosdik, mert azt tudja kéd, hogy a szegény asszony
éltében egy holnapban sem mosdottunk meg egyszer. De most egy kevessé
csinosabban tartjuk magunkot. Micsoda szép dolog a szeretet, mint megiffítja az
embert! Hátha még vagy húsz esztendőt lerázhatnánk magunkról.
Látta-é kéd az olyan öreg embereknek a kalendariumját, akinek ifjú felesége
vagyon, hogy miképpen tarthassa meg az egészségit, és hogy micsoda időkben
és napokban kell együtt hálni a feleségivel, és mikor kell különösön. Eleget
nevettünk Zsuzsival, mert én egy kalendariumot csináltam neki, azt mondja, hogy
nem szereti az olyan kalendariumot. Lehetetlen, hogy le ne írjam kédnek az öreg
emberek kalendariumját. A' nem más jeleket mutat, hanem csak arra oktatja, hogy
miképpen vigyázzanak életekre és egészségekre, valamint más kalendariumban fel
vannak téve a szerencsés és a szerencsétlen napok, itt is fel vannak jegyezve
az olyanok, amelyekben lehet a feleségekkel hálniok, és amelyekben különösön.
Példának okáért a nagyböjtben és az innepek előtt való böjti napokon
különösön; pénteken, szombaton különösön; a négy kántori napokon különösön; a
három sátoros innepeket mindeniket oktávával meg kell tartani, azért különösön;
az apostolok innepeken különösön; az évangyélisták napjain különösön; a magok
pátronusok napjain nyolcadnapig különösön; ezenkívül télben, amidőn havaz,
különösön; hanem amikor tiszta az idő, akkor meglehet, együtt; tavasz
felé, ha náthások vagy hurutnak, különösön a májusnak végéig; nyárban az
izzadsággal is elég nedves humor megyen ki belőllök, azért különösön;
ősszel meglehet, együtt, mindaddig, még a ködös idők nem
kezdődnek, mivel a ködös időkben különösön; az esős időkben
különösön; amidőn sok mennydörgések járnak, különösön; ha a gyomor valamit
jól meg nem emésztett, nyolc napig különösön; ezenkívül mikor a napban fogyatkozás
vagyon, nyolcadnapig különösön; amikor a holdban vagyon fogyatkozás, akkor
tizenkét napig különösön. Ihon édes néném, az öreg emberek kalendariumja. Nem
tudom, mint találja kéd, de Zsuzsi azt mondja, hogy el kell égetni, mert
gyakorta mondja, hogy különösön. Én pedig ködös, mind esős időben
szeretvén kédet, maradok kéd szolgácskája. Az egészségre vigyázunk-é?
|