54
Rodostó, 19. julii 1724.
Édes néném, ha lakat volna is a számon, mégis nevetnem kellene a kéd
levelén, amikor azt mondja kéd, hogy ha kéd lett volna a felesége a
portugalliai király fiának, nem engedte volna meg kéd, hogy letegye a koronát.
Megbocsásson a királyné, azt nem mondhatni együgyűségnek, hanem nagy jó
erkölcsnek. Amely példa mentől ritkább, annál dicséretesebb. A mostani
spanyol király nem tette volt-é a koronát a fia fejiben, lemondván a
királyságról? Azért ki dicséri, ki nem, de azért kevesen dicsérik, hogy a fia
csakhamar meghalván, ismét felvette a királyságot. Aztot olvassuk egy római
császárról, hogy különös életet akarván élni, a császárságot a fiának engedte.
De ott nyugodalomban nem maradhatván, a fiához megyen, hogy elvegye tőlle
a császárságot. Arra a végre esszegyűtvén a nagy urakot és a hadat,
előttök felmegyen a fia mellé a trónusban, gondolván, hogy mindenek örülni
fognak annak, és ott hosszú beszéddel kitészi szándékát, és a fiának a
császársághoz való érdemetlen voltát. Elvégezvén beszédit, a fiát letaszítja a
trónusról, akit is mindenek szeretvén, mindnyájan felzendülének mellette,
főképpen a hadirend, annyira, hogy öléssel fenyegeték a vén császárt. Aki
is látván, hogy nem úgy ment a dolog végben, amint gondolta, és az élete is
veszedelemben forogna, nagy okosan tréfára fordíttá a dolgot, és mindenek
hallottára felkiáltá: csak azt akarám megtudni, ha szeretitek-é a fiamot, és
minthogy szeretitek, idehagyom nektek. Nagy szégyennel leszállván a trónusról,
visszátére a barlangjában. A portugalliai király sokkal dicséretesebben
cselekedék ennél a császárnál. A' való, hogy egy keresztény királynak jobb
erkölcsűnek kell lenni, mintsem egy pogány császárnak.
Azt jól mondja kéd, hogy sohasem kell hirtelenkedni, mikor az ember valamit
akar kezdeni, s annak a végit kell megtekinteni. Jaj! édes néném, ha mi ezt
követtük volna, nem volnánk most bujdosók. De vannak olyan dolgok, amelyeknek a
mi elménkben a kimenetelek jobbaknak tetszenek, mintsem a kezdetek. De az
okosság azt hozza magával, hogy mindenkor mindent okosan kell kezdeni, annak
kimenetelét a bölcsesség urára kell hadni. De mi olyan nyomorú férgek vagyunk,
hogy semmit jól el nem végezhetünk, hogyha csak az égből segítséget nem
veszünk, és amit ott elrendeltek felőllünk, a' bizonyos, hogy aszerént
kell iromtatnunk, és az a rendelés mindenkor az Úr dicsőségit tekinti, és
a mi hasznunkra fordul, ha jól élünk véle. De ehhez is segítség kell. Ezt
okozta nekünk az Ádám almája, aki is csak könnyen engedelmeskedék a feleséginek.
De jaj! ki ne szeretné az olyan szép oldalcsontot! Édes néném, azt tudja kéd,
hogy a mi urunk egy darab időtől fogvást a sátorok alatt lakott, ahol
mégis az egészségre való nézve jobb, mintsem a városban, noha a mulatság mind
egy. Hogy pediglen tegnap visszáköltözött a városban, fogadjuk fel, hogy kéd
azt nem tudja. De azt könyv nélkül tudja kéd, hogy szeretem kédet, ha az
egészségre vigyázunk.
|