60
Rodostó, 22. aprilis 1725.

Hol vagyon, hol vagyon az a puskás, ki meglőtte azt a farkast, ki megette azt a kecskét, kit apám vett a vásáron? Hol vagyon az az ember, ki megtalálta azt a levelet, kit innét írtam kédnek? Mit tehetek, édes néném, rólla, hogy már régen nem vette kéd levelemet? Ha nem írtam, azt nem kell csudálni, ha kéd nem vette. De ha írtam, hogy veszett volna el? De mit törődünk rajta, a mi leveleinket Bécsben is elolvashatják, hogyha pedig a tengerben veszett, a' bizonyos, hogy a halaknak nem zsírozza meg a fogokot. Édes néném, ha egy-két levelünk elvész, írjunk tizenkettőt helyekben, a' nem nagy fáradság, és a restséget meg nem háborgatja. De mit írjak, mert itt semmi hír nincsen. Hanem ha azt írom meg hogy most itt az örmény asszonyok nagy munkában vannak, mert most vetik a gyapotat. Írjunk hát a gyapotról, mert az itt nem bolondság, de sőt még nagy haszon, mert sohult nem terem annyi, mint itt, és az itt nagy kereskedés. A mi földünkön nem gondolom, hogy megteremne, mert meleg földet szeret. De Magyarországban csudálom, hogy meg nem próbálják, mert ott vagyon olyan hely, ahol megteremne, és a' nagy hasznot hozna az országnak. Legalább az a pénz, akit gyapotért adnak, megmaradna az országban.

A gyapotmag olyan nagy, mint egy borsószem, de fekete, és most kezdik vetni. Nem nő nagyobbat másfél arasznyinál, de egy szálból, három vagy négy ág is jő ki, és azon, mindeniken egy-egy gömbölyű gyümölcs függ, amely olyan, mint egy kis zöld dió. És annak a virágja sárga, amég meg nem érik. Ha felnyitják, enyvforma matéria vagyon benne, de mikor érni kezd, abból az enyvből leszen a gyapot, és magában kinyílik, hogy a meleg jobban megérelhesse. Amidőn pedig septemberben egészen kinyílt, megfejéredett, és a haja megszáradott, akkor kiszedegetik a gyapotat hajából magostól. De minthogy sok magja vagyon, és a gyapot úgy jött ki szálanként abból a magból, hogy ujjal is nehéz volna a magról letépni a gyapotat, azért itt az asszonyoknak olyan kis kerekek vagyon, amelynek két tengelyje vagyon: egyik vas, a másik fa. Egyik egyfelé fordul, a más másfelé, úgyhogy amidőn a gyapotat magostól köziben bocsátják, csak a gyapot megyen által, a magról lefoszlik, és tisztán esik le másfelé, és így könnyen választják el a magjától. Az olyan kerek nélkül egy marékni gyapotat egy nap még nem lehetne talám tisztítani a magjától, de a kerékkel egy zsák gyapot kevés. Ihon már készen van a gyapot, csak fonja kéd.

De édes néném, minthogy a gyapot nálunk meg nem teremne, kéd más hasznot tehetne a mi országunknak, amelyért méltó volna a kéd nevét arannyal leírni az erdélyi históriában. Ha az Isten hazaviszi kédet, miért nem lehetne kédnek annyi selyme, hogy a szükségre valót nem kellene pénzen venni. Ha kédtől meglátnák, más úri asszonyok is követnék, és lassanként a haszonért a közönséges renden valók is felkapnák. Idővel nálunk is elbővülne, valamint más országokban, ahol ott is csak lassanként kezdették. Ebben az országban egy görög császár bővön megajándokozott két missionárius papot, azért hogy ők hozták messze országról legelsőben a selyemeresztő bogárnak a tojását. Aztot itt kiköltették, felnevelték, elszaporították, és megmutatták, miképpen kell bánni vélek és a selyemmel. Ők azt mint okos emberek mind megtanulták volt. Itt hogy elszaporodott, az oloszok is felkapták. A görögöktől, az oloszoktól a spanyolok és a franciák idővel felvették, és így terjedett el lassanként, és így jött bé a haszon a kereskedéssel az országban. Nevetném, ha kéd lenne első fundatora a selyemeresztő bogaraknak Erdélyben. Az ilyen dolgot, ha valaki elkezdené, a többi is követné. És az olyat olyannak kell elkezdeni, aki ahhoz tud, mert e' csak éppen azért tetszik nehéznek, hogy nem tudnak véle bánni. Hogy is lehetne egy úri asszonynak kedvesebb mulatsága és hasznosabb, mint mikor látná, hogy egynehányezer hernyó micsoda nagy serénységgel dolgozik számára. De minthogy azok az állatok nagy ehetők, és mihent lesznek, azonnal enni kezdenek. Az ő legkedvesebb ételek az eperjfának a levele. A fejér és a veres eperjfa pedig csaknem mindenütt megteremne nálunk csak kevés fáradsággal. Énnekem pedig úgy tetszik, hogy nem kellene sajnálni a fáradságot az olyan munkásoktól, akik egy kevés falevélért selyemmel fizetnek nekünk. Még előre megmondom, és abban nem kételkedem, hogy kéd nem tudná, mint kell bánni azokkal a selyemcsináló munkásokkal. De minthogy egyéb dolgom nincsen, leírom kédnek, hogy mit olvastam az iránt, azután úgy dolgoztassa kéd őket, amint tetszik.

Legelsőben is egy tiszta házat kell számokra elkészíteni, akin jó ablakok legyenek, ahová a verőfény bészolgálhasson, és ahova az egerek, se más egyéb kis állatok ne mehessenek, a szél se érje. A ház közepin négy cövekre egy gyékényt kell teríteni ágyformára, vagy ha gyékény nincsen, apró vesszőkből kell fonni olyan formát, valamint a szilva aszalokon vannak. A ház már megvagyon, hanem hozzuk már a világra a munkásokot. A selyemeresztő bogárnak a tojása igen-igen apró, hogy elig látja az ember, és amikor tojik, egy papirosra teszik; a papiroson hagyván egynehányszáz tojást, az odaszárad, és azt jó helyre teszik tavaszig. Azért vegyük elő azt a papirosot, és adjuk oda valamely kövér leánynak, aki aztot a kebeliben tévén, a melegtől egy kevés idő múlva ott életre kapnak. Mihent azt észreveszik, hogy mozognak, a papirosra gyenge levelecskéket tesznek, már megmondottam micsoda fának a levelit. Amidőn egy kevéssé nagyobbak lesznek, a feljebb megmondott ágyra kell őket elhelyheztetni, és csak gyengén kell őket bétakarni falevéllel, a derekaljok is falevél legyen. De legelsőben is arra kell vigyázni, hogy ezeknek olyan dajkát kell adni, aki munkás és értelmes legyen, aki a fiait szeresse. Aki azoknak mindennap bizonyos órában friss levelet adjon, elsőben megtisztítván az ágyat mindennap a tisztátalanságtól és a levéltől; e' meglévén, azután kell reájok hinteni szép lassan az új levelet, mivel semmi úgy nem árt ezeknek az állatoknak, mint a tisztátalanság és a nedvesség. Arra vigyázzon a dajka, hogy vizes levelet ne adjon nékik. Az esős időben szedett levelet meg kell száraztani, és ha látja, hogy eső leszen, még előre kell levelet gyűjteni. És nem kell, hogy böjtöltesse a fiait, mert ezek a kis állatok, minthogy kevés ideig élnek, azért az időt el nem akarják veszteni, és szüntelen esznek. Hogyha olyan nagy szükségben találnának esni, hogy falevelek nem volna, olyankor lehet saláta- vagy káposztalevelet nekik adni. Eztet ők megeszik, mert a szükség reá viszi, de ilyen eledeltől a selymek sem lészen olyan jó.

A dajka tisztán és jó eledellel tartván fiait, arra igen vigyázzon, hogy amidőn szép idő vagyon, az ablakokot estig nyitva tartsa, és a házat tisztán tartsa, mivel a tisztaság és a jó áer ezeknek igen egészséges. De egy kevessé nézzük meg, hogy micsoda változásokon mennek által.

Ez a féreg a tojásból kikelvén, igen-igen kicsid és fekete. Egynehány nap múlva fejéredni kezd, de ezt a köntöst leveti, és minthogy vastagodik, fejérebb és zöldes ruhát veszen magára. Egy kevés nap múlva az ételt teljességgel elhagyja, és elaluszik mintegy két napig. Azután hánkodni és nyughatatlankodni kezd, úgyannyira, hogy a nagy erőltetésben megveresedik; akkoron a bőre megráncosodik, és azt leveti, no már harmadik köntöst veszen magára. Hát nem elég egy holnap alatt háromszor változtatni egy köntöst? Azután enni kezd, és akkor egészen más formájú leszen, mint annak előtte. Egynehány napig jól évén, ismét mély álomban esik; abból felserkenvén, új inget veszen magára, azaz új bőrt. Azután ismét egy kevés ideig a jóllakáshoz fog, de végtire mind azt, mind az életet, mind a társaságot megunja, és mindezektől el akarván magát vonni, olyan kis remeteházacskát kezd selyemből csinálni, amelyet nem lehet eleget csudálni, se a teremtőt eléggé imádni. Édes néném, eluntam már az írást is, azért félbenszakasztom a mi remeténk munkáját; másszor leírom. Hanem most arra kérem kédet, hogy az egészségre vigyázzunk, mert én vagyok, aki voltam, és lészek, aki vagyok.