64
Rodostó, 23. septembris 1725.
Az urunkkal Bercsényi úr
látogatására jöttünk, aki is igen rosszul vagyon, és ha egy darabig elviszi is
betegségit, de annyira nem viszi, hogy abból kigyógyuljon. A lábaiból igen sok
víz foly ki, amelyet a borbélyok rosszra magyarázzák, és féltik attól a veszett
cángrénától, aki is az árvíz után, ha kvártélyban száll, onnét egy compánia
borbély sem verheti ki. Az Isten oltalmazzon meg minket attól, de ha az Isten
azt reánk bocsátja, Jóbot kell követnünk. Az Isten mennyi szenvedéseket,
betegségeket bocsátott a szentekre, akik őtet szerették, és szolgálták,
azért hogy az ilyen rossz, mint én, megláthassa, hogy ha az olyan szentek
szenvedtenek, hát én micsoda szenvedést nem érdemlek. Ők azért
szenvedtenek, hogy például legyenek, és jobban megtisztíttassanak, valamint az
arany a tűzben. Nekem pedig azért kell szenvednem, hogy akaratom ellen is
végit szakaszthassam rosszaságomnak.
Édes néném, mely jó az egészség! Aztot
pedig leggyakortább mi magunk rontjuk el. Mert miért látunk a szerzetesek és a
munkásemberek között annyi egészséges öreg embereket? Ennek igen könnyű
okát adni, mert se a szerzeteseknek, se a munkásoknak az elméjek annyi
változást nem szenved, a nagyravágyás, fösvénység, irigység nem gyötri. Ezeknél
pedig semmi inkább nem rövidítti az életet; a nyughatatlanság, a gyötrődés
az elmét megrontják, és az elme az egészséget. De ne szóljunk az elméről,
hanem nézzük el, micsoda mértékletes életet élnek, mert az ő ételek és
italok közönséges és mértékletes. Csaknem mindenkoron egyaránsú étellel és
itallal élnek, a sokféle étellel gyomrokot meg nem terhelik, és ha vasárnap
vagy más innepnap egy más munkásember többet talál enni vagy innya, aztot
másnap a dolog és az izzadás megorvosolja. De aztot csudáljuk, hogy látunk az
urak között öregeket, és ne csudáljuk, ha látunk betegeseket. Mert mi lehet
nagyobb ellensége az egészségnek, mint a torkosság, mértékletlenség és tunya
élet, és mi rövidítheti úgy az életet, mint a részegség? Az a sokféle savanyú
és édes, az a sokféle hidegítő és melegítő micsoda zenebonát nem
csinál gyomrokban. És mindezekkel halmozva megtöltik magokot, azután nemhogy
valamely járással segíttenék az emésztést, de még aztot meggátolják két óráig
való déli álommal. Hát még a rettentő ital mit csinál, amidőn nem az
árvízben, hanem az árborban kell úszkálni a szegény gyomornak, akinek
lehetetlen megemészteni mindazt, amit belétöltenek és vetnek. Az okozza azután
a sokféle rossz humorokot vagy nedvességeket és a sűrű vért, és a sok
nyavalyák ezekből származnak. Ezért mondja egy példabeszéd, hogy az ember
a fogával ás magának vermet.
Elég a', hogy a szegény úr nem
gondolom, hogy meggyógyuljon. A szegény Zsuzsi azért igen szomorú; eléggé
vigasztalnám, de csak fél fogra nevet. Nem is lehet másként, amennyi sok
nyughatatlanságot kell szenvedni, mert akkor látszik meg a jó feleség, amikor
az ura beteg. Édes néném, vigyázzon az egészségre kéd, mert a' derék állapot. És
maradok kéd szolgája, amen.
|