70
Rodostó, 16. januarii 1726.
A kéd méznél édesebb levelét igen
kedvesen vettem. Édes néném, ha valamely idegen olvasná a kéd levelét, nem
hinné el, hogy atyafiak vagyunk, azt gondolná, hogy még több vagyon az
atyafiságnál közöttünk, mert rendszerént az atyafiak levele hidegebb téntával
vagyon írva. Hogy pediglen mi egymást szeretjük, arra mind az atyafiság, mind a
hajlandóság kötelez minket, de még többet mondok,
mert kevéssel kédet, ha inkább
szeretném,
nénémséget néha el is felejteném.
De azt valljuk meg, édes néném,
hogy mi jók vagyunk azért, hogy úgy szeretjük egymást. Annál is inkább, hogy a
mi szeretetünk nekünk semmit nem alkalmatlankodik, mi azért jól alhatunk, jól
ehetünk, és semmi nyughatatlanságot nem okoz a mi szívünk; mindenkor frissen és
hívesen vagyon és nem peshed úgy, mint a füstölt hús a nyárson. És ne legyünk
olyanok, mint akiknek a szíveket a lángon vagy a rostélyon égetik, amelynek is
régen hamuvá kelletett volna lenni, ha az igaz volna, amit mondanak. Lehet-é
tőllem olyat kívánni, amelyet ott helyben jobban megtudhat kéd. Az örmény
lakadalomról már írtam kédnek, azt tudhatom, mert közöttök lakunk, de azt
kérdeni tőllem, hogy micsoda ceremóniával adja férhez a török császár a
leányát, azt méltó nevetni. Mindazonáltal megírom, nem azért, hogy kédet arra
megtanítsam, hanem azért, hogy megmutassam, mint tudok kédnek engedelmeskedni.
A török császár, amidőn a leányát vagy atyjafiát egy vezérnek vagy egy
pasának akarja adni, oda sem pap nem kívántatik a megesketésre, se más egyéb
tiszt a contractus csinálásra, mert oda csak a császár akaratja kívántatik.
Hogyha egy fővezérnek vagy más főtisztnek akarja adni a leányát, a
császár azt neki megjelentvén, annak (ha házas) minden feleségeit el kell
bocsátani magától, sok ajándékot és sok rableányokot kell venni a császár
leánya számára. Amidőn pedig a császárnak tetszik, hogy a lakadalom
meglegyen, a vőlegényt magához hívatja, és a jobb kezében egy buzogányt ád
és egy levelet. A levelet pedig a kebelében teszi, és azonnal megyen a császár
leányához, akit annak előtte soha nem látott volt. A leány egyedül lévén a
kereveten, a vőlegény bémenvén, háromszor térdet hajt néki, és azután
megjelenti néki hozzája való nagy szeretetét, és hogy micsoda nagy örömmel
vészi a császár kegyelmességit. A leány nem várván, hogy elvégezze beszédit,
mintha igen haragudnék, felkél a kerevetről, és a hansárhoz nyúl, hogy
azzal általverje. A hansárt vagy hosszú kést nem szabad más asszonynak viselni,
csak a császári nemből való asszonyoknak. A vőlegény pediglen nagy
sietséggel kivészi a kebeléből a császár levelét, és a leánynak megadja,
akinek is mindjárt elmúlik az örömmel való haragja, a levelet elvészi,
megcsókolja és elolvassa, amelyben látván a császár akaratját, azt feleli a
vőlegénynek, légyen a császár akaratja. Arra a vőlegény megcsókolja a
köntösét, és kimégyen. Másnap sok ajándékot kell küldeni a leánynak, és nagy
pompával viszik a férje házához. Sokszor történik úgy, hogy egy holnapig sem
lakik véle, hanem más pasának adják, főképpen ha asszonyomnak valamely
panasza vagyon ellene, és ha nem úgy keresik kedvit, mint kívánná.
Mert a virágszálat szükséges öntözni,
másként a melegben el kéne száradni.
Édes néném, idétlen házasságnak tartom a török házasságot, egymást annak
előtte nem látják, hanem csak éppen akkor, amikor már nem lehet
megmásolni. Sokszor azt gondolja a vőlegény, hogy valamely szép személy
mellé fekszik, másnap ha meglátja, hát ijesztő. De az ő törvények
abban kedvezett a férfiaknak, és ha így megcsalatkoznak a feleségben, megengedi
nékik, hogy újra kezdjék, mert egynehány feleséget tarthatnak, ha akarják, és
ha módjok vagyon benne. De meg ezenkívül annyi rableányt tarthatnak, amennyi
tetszik, és az ellen semmit nem mondhat a valóságos feleségek, csak nékik is
megjárjon az adó, mert ha a gazda azt elmulatja három pénteken, a
gazdasszonynak lehet azért panaszt tenni a bíró előtt. És ha ugyan csak
továbbra is akarják halasztani az adómegfizetést, akkor az asszony elválhat az
urától. E' ritka példa, de a törvény megengedi. Hogyha pediglen a férfiú
elválik a feleségitől, és azután ismét visszá akarja venni, a' meglehet, a
törvény azt megengedi, de olyan formában, hogy az asszonynak szabad, ha akarja
minekelőtte visszámenjen, az ura hírével egy étszakát eltölteni olyan
férfival, amicsodás neki tetszik. E' csúfos törvény, és nem látom, mivégre
rendelte a törvénycsináló, ő lássa, abban nem töröm a fejemet, hanem csak
abban, hogy kéd egészséges legyen. De éppen most jő eszemben egy jó
gondolat, hogy miért fedezik és takarják úgy bé magokot itt az asszonyok? Talám
azért, hogy még inkább kapjanak rajtok, mert
mennél inkább légyen valami megtiltva,
légyen is előttünk erősen elzárva
ámbár ahhoz jutni kellessék fáradva,
annál inkább bírni, azt várjuk suhajtva.
Kérem édes néném kédet, hogy hadd ne írjak már többet, mert télben nem lehet
hosszú levelet írni, azért hogy hideg vagyon, nyárban pediglen igen meleg. Itt
pediglen tizenegy az óra, a pennám is alhatnék.
|