83
Rodostó, 19. julii 1727.
Nénékám, az évangyeliumbeli
Siméonnak ma adott a fejdelem audenciát, de ha szinte maga nem volt is,
legalább az öccse. Mivel ma egy tiszteletes örmény patriarcha volt a
fejdelemnél, akivel a fejdelem elvégezvén a beszélgetést, és látván, hogy az
emberkort elérte volna, kérdé, hogy hány esztendős lehetne. A patriarcha
felelé, hogy csak százhét; de azonban még erős és jó egészséges. Édes
néném, mi szép dolog sokáig élni, főként egészségesen, mert betegesen nem
kívánhatni. Ha az emberek közönségesen a szüleapjokkal élhetnének, mi szép
dolog volna a'. A szüleanya közönségesebb az asszonyok között, mert hamarébb
lehetnek házasok. Ha tizenhárom esztendős korában a leány férhez megyen,
amint a' nem ritka, tizennégyben egy leánya lehet; tizenhárom esztendő
múlva férnek adja, annak tizennégyben egy leánya lesz. Mind így számlálva, egy
asszonyt negyvenkét esztendős korában szüleanyának nevezhetik. Nem
gondolom, hogy kéd helybenhagyja mindezeket, de nem tehetek rólla. Azt magad is
reá hagyod, hogy keveset él az ember. Vannak olyan állatok, akik tovább élnek,
úgy mint a sas, a holló, a szarvas és más több állatok is, noha nem tudjuk. Azt
olvastam a minap, hogy Raul, burgundiai király, gyakorta felült
százesztendős lovára. De a' csuda, hogy főként a munkásemberek annyit
élnek, mert az bizonyos, hogy az állatok között legtöbbet szenved és dolgozik
az ember. Mégis mennyi öreg munkásembereket látunk.
Tudom, hogy nem hagyjuk a
porban esni, mikor valamit olyat írok, mert azt írod, hogy a herceg nem olyan
mint... , és hogy azt az egyebet öcsémuram szereti jobban a vadászatnál. Én
erre azt felelem, hogy öcsémuramot üsmérjük, azért beszéllünk úgy, de ha az
herceget is üsmérnők, másképpen beszélnénk. De édes néném, máris meguntuk
mi az itt való lakást, és szokatlan dolog előttünk mindennap misére menni,
és böjti napokon húst nem enni, és reggeltől fogva estig csak a könyvet
simogatni. Elmegyünk ugyan vadászni, de csak azért, hogy otthon ne legyünk, és
fél óráig ha keresünk valamit, a többi unadalom. Volnának csak itt valamely
bóbitás foglyok vagy verdigályos nyulak, oh! úgy derék vadászok volnánk, akár
ne is ennénk estig. Itt tilalmas dolog az asszonyokra nézni, az olyan gyümölcs
közöttünk, amelyet sohasem viszik az asztalhoz. Még végtire olyan szokás lesz
közöttünk, valamint a Monté Átos hegyén lakó görög barátoknál, ahová nemhogy
szabad volna menni az asszonyoknak, de sőt még semminémű
nőstényállatot nem szabad tartani, még csak tyúkot is. Ott bé nem
bocsátanák még Évát is, a mi nagyanyánkot. Itt ugyan még olyan szoros rendre
nem jutottunk, de nem sok héja. A' való pedig, hogy senki Origyénest nem fogja
követni közüllünk. Kérdje meg kéd másoktól, ki volt az az Origyénes, én meg nem
mondom. Azonkívül is eleget pirongatsz, jó néném, de már én ahhoz úgy
hozzászoktam, valamint a muszkaasszonyok a veréshez, akik azon panaszolkodnak,
hogy az urok nem szereti, ha egy kevés ideig veretlen hagyják őket. Minden
országban más szokás. A mi székely asszonyaink eztet bé nem veszik, és másféle
jelit kívánják a szeretetnek. Én pediglen főleg azt kívánom, hogy az
egészségre vigyázz, és híreket írj. Maradok édes nénémnek holtig és nem tovább
való szolgája.
|