84
Rodostó, 20-dik augusti 1727.
Ma nénékám visszáérkeztünk
a nagy vizes vendégségből, mert azt jó megtudni, hogy öt mélyföldnire
vagyon innét egy orvosságos forrás, a mi hercegünk pedig mindenkor beteges
lévén az unadalom miatt, mert én egyéb nyavalyáját nem látom, az apja oda
kivitte, hogy abból a forrásból igyék, és meggyógyuljon. Mint a szomjú szarvas
a hideg forrásra, de amint észrevettem, inkább szomjúhozza a meleg forrást, de
az apja hírével nem fog olyan orvossággal élni. Elég a', hogy minekelőtte
abból a vízből isznak, a sárban meg kell feredni. Talám írtam már valaha
kédnek arról, ha hasznos? A' való, hogy a természet igen közönséges orvosságot
adott, gondolom, hogy a jeruzsálemi piscina tisztább volt, még akkor is, mikor
az angyal felzavarta, mert a' nem egyéb valóságos sárnál. Énnekem is bé
kelletett mennem a herceggel, nem tudom belől, de azt tudom, hogy úgy
jöttünk ki, mint az olyan állatok, kik makkot esznek. Kell lenni valami
hasznának, mivel a föld népe három- vagy négynapi járóföldről jő ide.
Ott a sok asszony, leány, kik felkendőzik sárral magokot, és akik olyanok,
mint az ijesztők sároson, de nem másként. Elég a', hogy ott meg lehet
látni húsz sárosit és annyi sárosinét egyszersmind. Abból a fekete apotikából a
vízre kell menni; mi ott voltunk, jól megitattuk a hercegünket. De azt nem
poháronként kell innya, hanem sellegenként, úgyannyira, hogy aki harmadnapig
vagy negyven ejtel vizet a hasában tölthet, annak már nincsen szüksége
Hipocrátes orvosságira. A' való, hogy a mi hercegünk annyit nem ivutt, de az
olyan orvosságra nincsen szüksége, és a nyavalyáját a baráttánccal kell
orvosolni. Nincsen is jobb orvosság annál, mert a' mind a testnek, mind a
léleknek használ; se szebb tánc annál nincsen. Némely histórikusok ugyan azt
mondják, hogy a menyasszony tánca vígabb. Kéd tudja jobban, mint én.
Azt írod hírűl,
nénékám, hogy a francia királynénak még eddig nem volt gyermeke, hanem most
lett két leánya egyszersmind. A kezdet elég bővséges, de inkább akarták
volna, ha fiún kezdette volna. De az a jó áitatos királyné a fiúra is kiszerzi
az engedelmet. Úgyis a királyok leányinál nincsen boldogtalanabb, ha hat közül
egyet eladnak, a többinek valamely klastromban kell megkóródzani. De a' rendes,
hogy amely klastromban szokták a királyi leányokot tenni, ahhoz a klastromhoz
nem messze két nagy klastroma vagyon a barátoknak, és mindenik klastromban a
fejdelemasszony parancsol; ő visel reájok gondot, őtőlle
függenek egészen. Aki ezeket a klastromokat fundálta, a' kedvezett az
asszonyoknak. De mit mondjak, mert azt tartják sokan, hogy amikor asszony
uralkodik valamely országban, az az ország abban az időben mindenkor
szerencsés. Micsoda okát adják ennek? Azt az okát, hogy rendszerént az
asszonyok a férfiak tanácsokot követik, a királyok, fejdelmek pedig az
asszonyokét. Azt látjuk, hogy az Isten megengedte azt, hogy a népit asszony
igazgassa, a hadakozásra ő adott parancsolatot, törvényt ő tett a nép
között. Egy fejdelemnek ez a két dolog a legnagyobb hivatalja. Nézzük
Ángliában: mindenkor jól igazgattak a királynék. Erzsébet királyné igen nagy
királynéjok volt; még nagyobb lett volna, ha két dologgal meg nem
homályosította volna uralkodását. Ha a nénjit vagy öccseasszonyát olyan
ártatlanul meg nem ölette volna, akinek a legnagyobb vétke a szépsége volt, a
királyné azért gyűlölte. Ez az Erzsébet adott talám tíz fejdelemnek szót,
hogy hozzájok megyen; soha egyhez sem ment, ugyan óleányul holt meg. De ami
nevetésre való, még a pápának is izent, hogy hozzája megyen, ha elveszi. A
második dolog pedig a', hogy igen a vallás dolgában ártotta magát, és magát
főnek tette, és minthogy a pompát és a ceremoniát igen szerette, azért a
papi öltözeteket megtartatta. Azért is szokta volt mondani, hogy a kalvénista
vallás igen mezítelen vallás. Minden időbéli példákból látjuk, hogy az
asszonyok alkalmatosok az ország igazgatására, de a füstölő éppen nem a
kezekben való.
Azt a kérdést teszi kéd
tőllem, hogy hol kezdették megvakarni a lovakot? Azt édes néném, Rómában
kezdették. Én azt kérdem, hogy mikor akasztották fel a legelső asszonyt
Párizsban? De hogy akasztáson ne végezzem a levelemet, azt írom hírűl,
hogy mi ismét felszedjük a sátorfát egynehány nap múlva, és innét három
mélyföldnire táborban szállunk. A' pedig mind arra való, hogy a hercegünk
mulassa magát, de neki másféle mulatság kellene. Bizony nekem is. Jó
egészséget, édes néném. Nem tudom, mikor írhatok, se azt nem tudom, mikor
vehetem a kéd levelét. E' mind sok nem tudom, de azt tudom, hogy senki úgy nem
szereti kédet, mint ego.
|