86
Rodostó, 12. januarii 1728.

Édes nénékámnak kívánok szívesen egy csinos és takarékos újesztendőt, és abban férfiúi állhatatos, hű és állandó egészséget. E' kettőnk között elég kívánság, hagyjuk másokra a litániacsinálást, amely mind haszontalan, mind pedig a mértéken felyül való. Nem a leghosszabb kívánság leghasznosabb, hanem a rövid és szíves kívánat. Nénékám, hát ne haragudjam? Mindennap papokkal, barátokkal vagyon kéd, akik megfelelhetnének a kérdésire, de nem, hanem jobb, ha én tőllem kérdi meg. Felülök hát az ítélőszékemben, és onnét felelek kédnek.

Azt kérded, édes néném, hogy miért térdepelnek le az anglusok, mikor az úrvacsoráját osztogatják. Erre azt felelem, hogy ők ezt a szokást így vették volt az atyjoktól, akik is pápisták voltanak, mivel őnálok tartott ezer esztendeig virágjában a pápista vallás. És Henricus octavus, aki haragjában bévivé az országban a kalvénista vallást, eleget írt volt ellenek, de a harag és a szeretet megfordíttatá véle a palástot. 1552. kiűzé a papokot és a püspökököt az országból, a barátokot elszélyeszté, a klastromokot felnyittatá és pusztán hagyatá, és amely apácák a szüzességet megunták volt, azokot férhez adá, a papi jószágokot az urak közt elosztá, a püspökségeket meghagyván, kálvénista püspököt tén. Hogy pedig a közönséges nép fel ne támadjon, és észre ne vegye a vallásának teljességgel való megváltoztatását, a templombéli papi ruhákot szokásban meghagyák, úgy a külső ceremoniákot is, a templomban a képeket és más egyéb állapotokot, úgy mint az oltárokot és a bérmálást ugyanazon imádságokkal és ceremoniával, valamint szokás az anyaszentegyházban, és valamint a nálok lévő sok szent püspökök szoktak volt cselekedni. Mindezekre pedig a vak szeretet vivé a királyt, aki is megszeretvén egy úrnak leányát, Bulena Annát, azért örömest megvált volna a királynétól, de csak oly könnyen nem lehetne, mert még akkor az anyaszentegyházzal tartott. Hanem a pápától kelletett arra szabadságot nyerni, a pápa pedig arra helyes okot nem látván, halogatta az elválasztást. A királyt pedig mind a szeretet, mind Anna igen sürgeték az elválásra. A leánynak pedig az apja már titkon megváltoztatta vala vallását, úgy a leány is. Ez így lévén, mind az apa, mind a leánya foganatoson kezdének predikálani a királynak és jovallani, hogy álljon bosszút a pápán, mivel nem akar szabadságot adni; azért megváltoztatván a vallást, vigye bé a kálvenista vallást, és tegye magát fejének a bévett vallásnak. A leány prédikátornak ilyen gyakorta való predikációjára a király enged, és a leányt elveszi, a királynét magától elküldi, és a kalvénista vallást béviszi. A pápa ezeket a változásokot meghallván, hogy a nagy rosszat elkerülhesse, adott volna szabadságot, de már késő volt, mert a régit kiűzvén, az új vallás uralkodott az országban. Édes néném, csak rövideden így lett Angliában a vallásnak megváltoztatása, és így tartottak meg holmit a régi szokásokban. De az isteni rendelés nem hadta büntetlen, aki oka volt az ilyen változásnak, mert idővel Annát bizonyos állapotért a király megölette, és minthogy asszonyért kezdé az elszakadást, ugyan asszonyok által is lett büntetése. Mivel Anna után még két vagy három asszonyt vett el, de egymás után mindenikét megöleté.

Az ilyen nagy példa után lehetne, nénékám, írni az asszonyokhoz való szeretetről, hogy a' micsoda nagy veszedelmeket okoz. De a héjával, egy auctornak, tanácsát kevesen veszik bé - aki is azt írja, hogy az asszonyokot csak a boldogságban lesz szabad szeretni -, mivel azokot a szép oldalcsontokot minden időben szerették, szeretjük és szeretni is fogják. És ebben a példa igen keveset használ. Sokan írják, hogy a legelső gyilkosság a két egytestvér-atyafi között asszonyért esett. Micsoda hadakozások nem voltanak, micsoda birodalmak nem fordultanak fel fenékkel egy asszonyért?! Egy francia királynak a' való, hogy a példáját nem kellene követni, aki is egy dániai királynak a leányát elvévén feleségül, amikor elérkezett, úgy megszerette a leányt, hogy enni sem akart addig, amég meg nem eskütt véle. De mihent az esküvés megvolt, abban az órában úgy megutálta, hogy soha véle nem lakhatott. Talám még egy más királynak sem sokan követik példáját, aki szeretvén az asszonyokot, azon is igyekezett, hogy tíz parancsolatot megtartsa. A többi között egy asszonyt szeretvén, hogy mind a parancsolatot megtarthassa, mind a szeretetnek kedvezhessen, valamikor az asszonnyal akart fekünni, az urát is az ágyban hálátta. E' nevetséges példa, noha azt tartják, hogy a szeretetben egy harmadik mindenkor alkalmatlan. Látod-é, néném, ha a pásztor ott nem lett volna, a farkas megette volna a bárányt. Azt elmondhatni, hogy a szeretet nem rossz, csak arra a végre igyekezzék, amerre az Isten rendelte. Azért, hogy a részegesek mennyországban nem mennek, a szőllőtőköt ki nem kell ásni. Minden jó, édes néném, mind az asszony, a férfiú, bor, ezüst, arany, csak arra a végre éljünk ezekkel, amelyre teremtettek. Az Isten semmi rosszat nem teremtett, de mi visszáélvén az ő teremtésével, rosszra fordítjuk, és rosszunkra válik; a bor betegeseknek, a bort kell-é okozni vagy a szőllőmunkást? Egyikét sem, hanem csak magokot. Ihon édes néném, vége vagyon már a predikációnak, feküdjünk le, és kivánok jó étszakát, és amellé kevés bolhát, édes kedves álomlátást és holnapra felviradást. Amen.