90
Rodostó, 18. aprilis 1729.
Azt már nem kell csudálni, ha azt mondom, hogy igen kedvesen vettem a kéd
levelét, hanem a' volna csuda, ha kedvesen nem venném. De hogy vagyon a', hogy
mi még egyszer sem haragudtunk meg egymásra? Mert azt mondják, hogy a
barátságban egy kis veszekedés olyan jó, mint az étekben a bors. Mindazonáltal,
édes néném, hagyjuk el az olyan borsolást, és éljünk egyezségben, mert én a
csendes barátságot szeretem, a macskákhoz illik a morgolódó barátság. Az égi
jelekből nem tud-é kéd valamit jövendölni? Mert hetedik napján a holnapnak
itt mi délután egy órakor egy csillagot láttunk, 3 óráig jól látták. Azt nem
mondhatjuk, hogy talám a mi csillagunk jött már fel egyszer, mert a csillagok
is elfelejtkeztek már miróllunk. Hogy kédnek a kisujja ne fájjon, azt igen
szükséges megtudni, hogy az idevaló görög érsek nagy pompával jött az urunk
látogatására négy alatta való püspökkel. De ha gyalog járnak is, azt ne
gondolja kéd, hogy a szegénységtől vagyon, mert a mi érsekünk kettőt
is tarthatna, a püspökök is, de a török birodalma alatt hintón nem járhatnak.
Sőt még úgy kell magokot viselni, mintha szegények volnának, mivel
azonkívül is gyakran megvonják őket mind a török, mind a görög pátriarcha.
Mert ez azt tészi érseknek, aki neki legtöbbet fizet; az érsekek pedig olyan
püspököket választnak magoknak, akik legtöbbet adnak. A püspökök pedig, hogy az
érseknek megfizethessenek, olyan papokot tesznek a falukban, akik legtöbbet
ígérnek. Ítélje el már kéd, hogy a püspökök és a papok micsoda sokféle
úton-módon húzzák ki a pénzt a szegényember erszényiből. Itt a sok innep,
a sok böjt mind hasznos a plébánusnak, hát ezenkívül esztendő által a sok
haszonhajtó bévett szokások. Vasárnap valamely rongyos öltözetben a misét
elmondja, amint lehet tőlle, de hogy predikáljon, azt nem lehet az ő
tudatlanságától kívánni. De miből tanulna valami kis predikációt csinálni,
és mikor? Mivel egynehány plébánusnak voltam házánál, egy könyvet nem láttam nálok,
hanem valamely szakadozott misemondó könyvet tartanak, és abból áll minden
könyvök. De mikor tanulhatna valamit, mivel egész héten mezei munkát kell neki
dolgozni, hogy a papádiáját táplálhassa egynehány gyermekeivel, és cifrán
jártathassa. Egyszóval, itt a pásztorok nemcsak őrzik a juhokot, hanem
megárendálják őket, és ha meg nem nyúzzák is, de jól megnyírik. Erről
éppen egy rendes históriát olvastam, nevesse meg kéd is.
A rabinusok ilyen nevetséges okát írják a Koré Aaron ellen való
feltámadásának, hogy egy szegény özvegyasszonynak csak juha lévén, aztot
megnyírván, Aaron elvette tőlle a gyapját, mondván, hogy őtet illeti
a törvény szerént, dabunt sacerdoti lanarum partem, ex ovium tonsione, deut.
18, 4. Az asszony Koréhoz folyamodék, és kéré, hogy szóllana Aaronnak, adná
visszá a gyapját. De semmit nem nyerhete. Koré, hogy megvigasztalja, 4
ezüstpénzt ada neki, hogy venne azon annyi gyapjút, amennyit lenyírt a juhról.
Idővel azután a juh megbárányozván, Aaron azt is vevé, mondván, hogy a
törvény parancsolja, az Úrnak kell szentelni minden elsőszülöttet,
kiválaszd az Úrnak mind, ami az anyaméhet megnyitja, és ami első fajzás a
te barmaidban, exod. 19, 2. 12. A szegény özvegyasszony látván, hogy semmi
hasznát nem veheti az egy juhocskájának, és hogy csak a papok hasznokra tartja,
elvégzé magában, hogy megöleti a juhát. De Aaron azt megtudván, odamene, és
kérni kezdé tőlle azt a részt a juhból, mellyel néki tartoznak törvény
szerént, aki is azt hagyja, ez legyen a papok igazsága a néptől, akár
ökröt, akár juhot öljenek, adják a papnak a lapockáját és a gyomrát, deut. 18,
3. A szegény asszony ezen igen elkeseredvén, haragjában mondá, hogy az én juhom
husa anathéma legyen az Úr előtt. Aaron erre a szóra az egész juhot
elvévé, mondván, hogy minden anathéma az Izraelben a papokot illeti. Csak a
szegény asszony vesztett mindenképpen. Édes néném, jó étszakát!
|