95
Rodostó, 1731. 20. septembris.
A minapi leveledben, édes
néném, azt írád, hogy a vezért letették. Én pedig a hírért hírrel fizetek, mert
tegnap ment itt el nagy ceremoniával az új vezér, akit vezérségre visznek. Azt
mondják, jó ember, egy kevéssé kemény, amint jelit is adta útjában, mert egy
falusi kadiát felakasztatott az ajtajára; hihető, hogy nem tett jól
igazságot. Eztet Topál Osmán pasának híják, azaz Sánta Oszmánnak, mert sánta,
valamely harcon sántult volt meg, de az esze nem sánta, mert nagyeszűnek
mondják, noha keveset olvasott és írt életében, mert egyikét sem tudja. E' már
harmadik vezér, amiolta a császárt letették. Micsoda rövid uraság, de nagy. Amint
látom, az új császár megfogadja a letettnek tanácsát, hogy sokáig ne hagyja
uralkodni a vezéreket. De a' jó tanács-é vagy rossz, a kéd ítélőszéke
eleiben terjesztem. Mert ha a vezér jó, nem nagyobb hasznára volna-é a
birodalomnak, ha meghadnák. Mentől tovább uralkodnék, annál inkább
megtanulná az igazgatást, mind belső, mind külső dolgait az oszágnak,
az idegen ministerekkel jobban tudna a külső dolgokról végezni. De ezekre
időt neki nem adnak, mert olyankor teszik le, amidőn már egy kevessé
kezdi üsmérni a dolgokot. Némelyikét pedig olyan hamar kivetik, mintha csak
álmában lett volna vezér. Mindez a birodalomnak nagy romlására volna, ha eleit
nem vennék, mert noha gyakrabban minden főtiszteket letegyenek is a
vezérrel, de az alattok való tisztek megmaradnak. Ha a főcancellariust
leteszik, az egész cancellariakon lévő tisztek, secretarusok, irók mind
megmaradnak, és az új cancellarius azoktól mindjárt megtudja, hogy micsoda dolgok
folynak, és azokot követi. Az új kincstartó hasonlóképpen megtudja az alatta
valóitól, hogy micsoda rendet tartanak a tárházakban. Eszerént az újak hamar
ókká lesznek, és a tisztek változásival a dolgok és rendtartások nem változnak.
A birodalom dolga ilyenformán csak foly, de nekem úgy tetszik, hogy ha egy jó
vezért sokáig meghadnának, hogy még jobban folyna. De mit mondjak, Ibrahim pasa
sokáig vala vezér, ugyanazért is lőn az utolsó támadás, mert minthogy amég
vezérek, addig igen nagy hatalmok vagyon; csaknem mintegy lehetetlen, hogy
visszá ne éljenek hatalmokkal. E' pedig soha egyik a másikáról nem tanul, csak
mind egy pórázon futnak. Valami mesterséget kellene nekik kigondolni, hogy
olyan hamar ki ne tegyék őket. Ők aszerént cselekedhetnek, mint Pilátus
cselekedett volt.
Éppen most jutott eszemben,
a híres Pilátus ellen valamely panasz hogy ment Rómában, Jeruzsálemből
Rómában kelleték menni, hogy ott mentené meg magát a császár előtt. Pilátus
pedig a Krisztus varrás nélkül való köntösét a vitézektől elvette volt,
úgy történék, hogy mikor a császár eleiben mene parancsolatjára, az a köntös
éppen rajta talála lenni. Mihent a császár meglátta Pilátust, mindjárt felkele
székiből, és szépen fogadá, azután elbocsátá magától. A császár
csudálkozék cselekedetin; hogy vagyon a', hogy én azért hívattam ide Pilátust,
hogy számkivetésben küldjem; de nem, hanem még felkelek előtte, és szépen
fogadom. Mi lehet annak az oka? De Pilátus annál inkább csudálkozott a
császáron, mert ő sem gondolhatta ki az okát. A császár ismét hívatja
Pilátust. Pilátus ismét azon köntösben megyen a császár eleiben, aki is az
előbbeni ceremoniával fogadja. A császár annál inkább csudálkozik dolgán,
Pilátus hasonlóképpen. Egyik sem tudja minek tulajdoníttani. A császár
egynehány nap múlva ismét hívatja Pilátust, de Pilátus uram,
szerencsétlenségire hirtelenkedvén, mind más újabb köntöst vett magára, és a
varrás nélkül való köntös elmarada, aki is megoltalmazta kétszer. Azért mihent
a császár eleiben ment, nem hogy felkölt volna előtte, de keményen szólván
hozzája, számkivetésre küldé Galliában. Eztet úgy higgyje kéd, amint tetszik.
És maradok, aki vagyok.
|