98
Rodostó, 4. martii 1733.
Édes néném, a királyok is csak
úgy béhunyják a szemeket, valamint mi, mert éppen most hozák hírül, hogy
első februárii a lengyelországi király, Augustus, csak úgy holt volna meg,
valamint egy közönséges ember: a lélek kiment belőlle, s a halál benne
maradott. Az Isten nyugossa, mert jó király volt. Ha sokáig uralkodott, meg is
érdemlette, mert talám soha király úgy nem tudott élni a királysággal, mint
ő. Soha a lengyeleknek olyan királyok nem volt, aki nékik a sok
vendégséget, sok százféle mulatságot adott volna, mint ő. Az asszonyokról
nem is szóllok, mert azok száz esztendeig gyászolhatják. Éltében a
paradicsomról sem gondolkodtak, úgy tudta őket mulatni és kedveket
keresni. Egyszóval, elmondhatni, hogy méltó volt a királyságra, és tudta annak
mind hasznát venni, mind e világi gyönyörűségre fordítani. Eleinte, a'
való, hogy igen tövises volt királysága, mindaddig, amég a sveciai királyt meg
nem verék, de azután tudta a sok rózsát leszedni. Micsoda kimondhatatlan sok jó
nem következett az ő vallásunkra való megtérésével. Luter Mártontól fogva
Saxoniában volt a gyükere és fészke a luteránus vallásnak. Kétszáz esztendeig
tartott, azolta a saxonai electorok palotáiban nem mondották a szentmisét; de
most mind ott, mind másutt az országban azt mondják. Micsoda nagy
dicsőségire az Istennek és nagy hasznára lett az anyaszentegyháznak az
ő megtérése. Már a fia pápista, annak a gyermekei pápisták, kevés
idővel ezután az egész országa is a' lesz. A mi urunknak igen jóakarója
volt. Lehetetlen, hogy már hadakozást ne lássunk Európában annyi sok ideig
tartó békesség után, mert a lengyelországi királyválasztás nem szokott
csendesen végbenmenni. Ahhoz most kettő tart számot: a megholt király fia
és Stanislaus. Az elsőnek pártfogója lesz a császár és a muszka cárné, a
másodikának pedig a francia király, mert minthogy a leányával hál, tartozik is
segíteni. Már ezek hadd pereljenek egymással. Tudom, hogy ezeknek rézprokátorok
leszen, valamint mikor a francia király a feleségit illető tartományért
hadakozást kezde a császár ellen, azt kérdé Leopoldus a francia követtől,
hogy micsoda igazsága vagyon az urának, hogy hadakozást akar indíttani. Azt
felelé a követ, hogy azt nem tudja, hanem azt tudja, hogy az urának már készen
vagyon kétszázezer prokátora, azok meg fognak felelni. Meg is nyeré perit. Édes
néném, micsoda szép állapot annyi prokátorral perelni. De az is szép dolog, ha
kéd egészséges, főképpen a böjtben.
|