105
Rodostó, 16. junii 1734.
Most hozák hírit, hogy a muszka
és a saxo obsideálta Danckát, minden ösvényt, lyukat bedugott, hogy Stanislaus
király ki ne repülhessen. A várost mind lőni, mind megvenni könnyű,
de azt igen nehéz megoltalmazni, hogy a király onnét el ne mehessen, akinek és
még arra kell szánni magát, mivel a francia hajók nem igen nyargalnak
segítségire. Amely várat pedig meg nem segíttenek, megveszik, annál is inkább,
hogy soha a danckai praesidium olyan játékban magát nem gyakorlotta. De hagyjuk
el Danckát, úgyis ott most sok álgyúdörgések vannak, és sétáljunk
Oloszországban, és nézzük meg, hogy ott mint vendégeskednek az odagyűlt
sokféle hadak. Azt mondják, hogy ott már két vagy három várat megvett a
francia, de ami legnagyobb, még Médiolánumban sem kiáltanak már berdót. Ilyen
formában nem igen jól folynak a császár dolgai Oloszországban. Hogyha pedig a
Spanyol Ház egyszer gyükeret kezd vetni Oloszországban, amint már elkezdette,
félő, hogy a vendég ki ne vesse a gazdát házából. A spanyol király fia az
anyjára maradott három hercegséget ment volt bírni Oloszországban, de ha
szerencsés lehet, talám még felállítja a siciliai királyságot. De akármit
csinálnak ők, csak nekünk is valami cseppenne hasznunkra. De szememmel nem
hallok, se fülemmel nem látok olyat, ami arra fordulhatna, az is meglesz annak
idejében. Édes néném, mi szép dolog sokáig élni. Ebben a saeculumban 33
esztendő tölt el, de azon kevés idő alatt igen nagy dolgok mentenek
végben. Hát még ha élünk, mit nem érünk! Azt is megértem, hogy mikor valamit
küld kéd nekem, megpanaszolja, de a panaszostól az ember hízik. Noha azt
szokták mondani:
Nincs keservesb kenyér, kit adnak
panasszal
bővön elegyítve van mérges kovásszal,
áztatni kell gyakran sok könnyhullatással,
és annak étele van nagy suhajtással.
De édes néném, ha panaszolod is,
de nem háláadatlannal van dolgod, és azt ne tartsad, azonban:
Te nagy ajándékot ne adj
barátodnak,
mert őtet csinálod háláadatlannak.
De én is utána teszem, ha el kellene
egyik fülemet is vesztenem:
Ki ajándékjinak a számát felírja,
már azoknak többé érdemit ne várja.
Tudom, azt fogod mondani, hogy
jól aluttam az étszaka, mert a jó aluvás után könnyebb verseket gyalulni. Elrakván
hát a verscsináló szerszámimot, maradok édes néném, mindenkor etc.
|