106
Rodostó, 27. julii 1734.
Néném, irtóztató nagy dolgok
mennek végben ezen a mi keserves lakóhelyünkön. Mi csendesen aluszunk, másutt
meg erővel fektetik le arra a hosszú álomra az embereket. Ha szinte azok a
nagy dolgok minket kirekesztenek is magok közül, de imádjuk az Istennek munkáit
másokon is. És azután léptessünk Danckára, ahol is megszüntek már az
álgyúlövések, mert a város feladta magát a muszkáknak, akiknek is kell fizetni
egynehány százezer forintot, hasonképpen a saxoknak is, hogy a várost fel nem
prédálták. Igen drágán fizették meg a vendégfogadást. Hihető, hogy másszor
nem kívánnak szállást adni olyan vendégnek, akiért úgy elrontották a városokot
és annak hostátjit, hogy húsz esztendeig sem állítják helyre. A várost pedig
azután adták fel, minekutána onnét Stanislaus király kirepült volna csak
harmadmagával, aki is nagy veszedelemre adta magát, és akit minden rejtékben
megkeresték a muszkák. De már késő volt, mert a kalickából kiszaladott
volt a madár, és prussiai király földére ment Kénispergában, ott már ne féltsük
a muszkáktól. A' való, hogy elhagyván Lengyelországot, a királyságát is
elhadta. De aki legelső indíttója volt az akadálynak, hogy lengyel király
ne lehessen, drágán fizeti meg, mert ez a példabeszéd, aki másnak vermet ás,
maga esik belé, nemcsak az olyanoknak szól, mint mi, hanem a császároknak is,
amint aztot meglátjuk, mihent Danckáról Oloszországban érkezünk. Iromtassunk
oda tehát, és nézzük meg, hogy ott mint vendégeskednek, mert sok
császár-madarát öltek ott meg, mivel azt bizonyoson írják, hogy a spanyol,
francia és a sabaudus megverték volna a németet, és a harc Párma mellett lett
volna az elmúlt holnap végin. Mindezen örvendetes dolgok a spanyol király
fiának, aki csak huszonkét esztendős korában is igen közelít a korona
elnyerésihez. Mi jól lovagol az, akit Isten kegyelme hordoz, mi könnyen
végbenmegyen dolga az olyannak, akit az Isten segít. A Rhenus mellett pedig a
francia megvette Philisburgot, Eugénius minden hadával ott volt, hogy nagyobb
bizonyságot tehessen a vár megvételéről. Amely francia generális
megszállotta volt, azt kevés idő múlva egy álgyúgolyóbis homlokban ütötte.
Ítélje el kéd, ki volt erősebb! Magunk felől is írnék kédnek, ha
volna mit, de mi még mindezeket távul nézzük, mert a szegénynek a szerencséje
is szegény. De az a vigasztalásunk vagyon, hogy aki ezeket a nagy dolgokot
míveli, minket is lát, és megemlékezik róllunk annak idejében. Szeress néném,
és légy jó egészségben. Amen.
|