119
Rodostó, 18. januarii 1736.
A mindeneknek
teremptője meg adta érnünk ezt az esztendőt, hálá legyen az ő
szent nevének. Én elég bajban és szomorúságban értem meg, de aki a keresztet
adja, a vigasztalást is attól kell várni. A fejdelem levelét vettem, gróf
Bonválnak elküldötte a procurátioját, hogy amég ideérkezik, addig minden dolgát
folytassa, és minden jószágát kezéhez vegye. A' nekem nagy könnyebbségemre
lesz, mert aki panaszolkodik, lesz kire igazítanom. De szegény urunk, ha ezt
láthatná, keserves szemekkel nézné a fiának ezen cselekedetét, hogy inkább
bízza egy idegenre dolgát és jószágát, mintsem olyanokra, kik
gyermekségektől fogvást szolgálták az apját. De abban menthetem a fiat,
hogy az atyja szolgáit nem üsméri, Bonvált pedig Bécsben, minekelőtte a
hitet megtagadta volna, még gyenerálisságában üsmérte, akinek is a portán, hálá
Istennek, igen kevés hitele vagyon. Isten ezt úgy rendelte azért, hogy mások,
kik őtet akarnák követni, tanuljanak rajta. Azt írod néném, hogy a vezér
helyett, kit az elmúlt holnapban letettek vala, a Sziliktár agát tették
helyében. Ilyen a világ! Hihető, hogy alkalmatosabb a hadakozásra, mivel
nincsen több negyed napjánál, hogy itt a városon kihírdették a muszkával való
hadakozást. Hadakozzanak, nem bánom, nékünk abban semmi kárunk, se hasznunk.
Csak az Isten az elménkben való békességit adja meg. Amen.
|