125
Rodostó, 20. julii 1737.
Itt néném, minden
dolgaink rendeletlenül és zűrzavar módjára folynak, és minden felfordulva;
csudálom, hogy mi is a lábunkon és nem a fejünkön járunk. A' bizonyos pedig,
hogy az Isten ebben a fejdelemben sok szép tálentumot adott, eszet szépet
adott. És ha ezt úgy oktatták, nevelték volna, amint kívántatik, dicséretre
méltó dolog lett volna. De a természetit kellett volna megzabolázni és rendben
venni még igen ifiú korában, de mindenben szabaddá hagyták, és a természet
rendeletlenné, változóvá és állhatatlanná lett, azért is oly haragos és
változó. Arra sohasem tanították, a természet sem vitte reá, hogy azon inkább
igyekezzék, hogy szeressék, mintsem féljenek tőlle. Minthogy bőségben
nem neveltetett volt, hanem csak nagy szabadosan, azért se azt nem tudja, hogy
mi a fösvénység, se a helyes megtartás, se azt, hogy mi légyen a helyes adás,
se azt, hogy mi légyen a nemzetihez való szeretet, mert soha a nemzetivel nem
társalkodhatott. A' már bizonyos, hogy ebben a holnapban a császár a
passorovicai békességet a törökkel felbontotta, és letévén a mediátorságát, a
muszka mellé állott. Ha lehet-é olyanformán a békességet felbontani vagy sem,
azt a teológusok végezzék el, mert azt elvégezték, hogy nem keresztyéni tartás
a hitetleneknek a hitet meg nem tartani, mivel a töröknek az Isten szintén
olyan igazságos és örökös Istene lévén, mint nekünk, őhozzája is olyan
igazsággal vagyon, mint hozzánk. Azt nem tudom, mikor bontotta volna fel a
török a békességet, de azt tudom, hogy egy keresztyén császár felbontotta, meg
is büntetődött érette. Az olyan példán most is lehetne tanulni. A törökök,
ha azt nem reménlenék, hogy az Isten most is igazságot teszen nekik,
kétségbenesnének, amint hogy igen tartanak, méltán is, mert két nagy és
hatalmas császár ellen kell hadakozniok, akik ketten Európából kiűzhetik
(de tegyük utána, ha Isten úgy rendelte). Talám már erre való nézve a portán is
inkább néznek reánk, mert még most is igen rossz renden vannak dolgaink. Érdemlünk-é
egyebet?
|