128
Constancinápoly, 11. octobris 1737.
A fejdelem 7-dik a
kalmakánynál volt audencián, aki is egy paripát küldött a fejdelem számára,
hasonlóképpen mindenikünk alá is szépen felöltöztetett lovakot. A csauz pasa
jött a fejdelem után, és nagy pompával vitte a kalmakányhoz. Ott csak kevés
ideig lévén, egy nusztos mentét adata a fejdelemre, mireánk pedig mindenikünkre
egy kaftánt, és azután mindnyájan megcsókolók az ő kalmakányi kezét, és
visszátérénk hasonló pompával. Elkezdők a komédiát, mert itt azt
gondolják, hogy mentől nagyobb becsületet tesznek nekünk, a német annál
inkább megijed. Én már másodszor látok ilyen komédiát ebben az országban. A
theatrumról hogy szállunk le, meglássuk. Gratiánus azt mondja, hogy mihent a
citromból a levit kifacsarják, elvetik, és mikor az ember a csorgóból akar
innya, meghajol előtte, de azután hátat fordít neki. Ilyen a világ! A
tegnapi napot nem mondhatom, hogy elvesztettük volna, mert a moldovai és
havasalföldi vajdánékot volt a fejdelem látogatni csak kevesedmagával. Mindenik
reá tudta magát tartani, a fejdelmet megajándékozták, bennünköt is egy-egy
keszkenővel, mindenik cifrán volt, mindenikének pedig a szépségével a
férje megelégedhetik. Férfiú cselédjeket igen keveset láttam, de szolgálót
mindenikénél nagy sereggel, valamint egy majorháznál a sok tyúk. A' való, hogy
a mi fejdelmünk igen hideg szemekkel nézte ezeket a görög fejdelmeknéket, se a
szép tyúkoknak balfelől való gondolatot nem adott, mert még abban az
órában is a hideg volt rajta, amely már egy darab időtől fogvást
csaknem mindennap vagyon rajta, és amiolta ebben az országban érkezett, az
egészsége teljességgel megromlott. Talám az is okozza a minden kicsidért való
haragját, való, hogy egy szempillantás alatt elmúlik, de minden
szempillantásban megújul. Jó egészséget, néném.
|