129
Constantinápoly, 2. decembris 1737.
Már ezután néném, csak a
pompáról kell írnom. Ma egy nagyon menénk által, amelyet leírom, ha unadalmas
lesz is.
Tegnap a porta tudtára
adatván a fejdelemnek, hogy ma audenciája lenne a császárnál, azért ma jó
hajnalban a fejdelem hajóra üle az egész udvarával, és a constancinápolyi kapu
előtt kiszálla, ahol már várt bennünket a csauz pasa sok csauzokkal és
lovakkal. A fejdelem a császár paripájára ülvén, mi is más paripákra, 8 órakor
a császár második kapujához érénk. A fejdelem a lóról leszállván, egy kevessé a
kapu között leülteték; e' pedig csak azért volt, hogy megmutassák, hogy a
császár kapujánál várakozni kell, akárki légyen a'. Egy kevés idő múlva a
csauz pasa megjelenté, hogy már bé lehetne menni. A második kapun bémenvén,
csaknem olyan udvarra találánk, mint az első. Ebben az udvarban pedig
jobbkéz felől valának egy csuportban mintegy ezerig való jancsárok, az
udvaron pedig vala lerakva, messze egyik a másikától, ötszáz tál étek. Amidőn
az udvar közepin valának, egy kiáltásra a jancsárok nagy zúgással a tálakra
rohanának, valamint az ellenségre, hogy ki kaphat el hamarább egyet
belőlle. Egy szempillantás alatt egy tál sem marada a földön. A' pedig
szokás, hogy a császár így megvendégelje a jancsárokot azon a napon, amelyen
fizet nekik. A' pedig igen rossz jel a császárnak, amidőn a jancsárok nem
akarnak futni az ételre. Balkéz felől pedig az út mellett tizenkét paripa
volt sorjában, mindenikét két ember tartotta ezüstláncokon, és mindenik
gazdagon fel volt ékesítve, kivált a négy utolsó, mindenikének rubintos
szerszáma volt, a fejeken toll és gyönggyel varrott cafrag rajtok. Ezeknél se
szebb lovakot, se cifrábbakot nem lehet másutt látni.
A fejdelem előtt
két csauz pasa menvén, a dívánházba bémene, a kalmakán és a több főrenden
lévők felkelének és köszönték, és a szokott helyre leülteték. A dívánház
pedig négyszegletű nagy bolthajtásos palota; a kalmakán a vezér helyett
középben a fal mellett ült, a több tisztek kétfelől. A vezér feje felett
pedig egy kis ablak vagyon, ahonnét a császár mindent láthat és hallhat, de
őtet nem láthatják. Azután a szokás szerént, olyan embereket hívának bé,
akiknek valamely perek vagy panaszok volt. Ezek egyenként menvén a kalmakány
eleiben, suplicatiót adának neki. A suplicatiót felszóval elolvasák, egy-két
szóval arra, mit felelt a kalmakán, a suplicatióra felírták, és a kérőnek
a kezeiben adván, a házból kiigazították. Azután más rendbélieket vivének
eleiben, azokkal is úgy bántanak. Fél óra alatt húsz személynek elvégezé minden
baját és perét. A vezér egy szovával minden törvénykezésnek véget vet,
igazságot teszen egy szempillantás alatt akármely nagy dologról. Akit halálra
ítél, azt mindjárt viszik akasztani, akinek a jószágát visszá akarja adatni, a'
mindjárt végbenmegyen. Ezek a rövideden való törvényes dolgok véghezmenvén, azt
szép dolog vala nézni. Azután a palota közepiben, három sorjával, kilencszáz
erszény pénzt rakának, mind bőrzacskókban. Egy kevés idő múlva
érkezék a csauz pasa a császár parancsolatjával. A kalmakány eleiben mene az
ajtóig, elvevé tőlle a parancsolatot, a fejére tevé és megcsókolá, és
helyére üle, és elolvasá, amelyben a' volt, hogy fizessen a jancsároknak. Azonnal
parancsolá, hogy kezdjenek a fizetéshez. Egy óra alatt ezt a sok pénzt mind
kihordák nagy renddel és csendességgel.
A' meglévén, valakik a
dívánban ültenek, mindenik eleiben egy asztalt tevének, és mindenik asztalra
egyaránsú étket vittek. Egyszersmind legalább mindenik asztalra vittek egymás
után húsz-húsz tál étket, de azzal az ebéd nem tarta tovább fél óránál, mert a
török gyakorta eszik, de keveset egyszer; egy tálból két-három falatot eszik,
azt mindjárt elviszik, mást tesznek helyiben, abból is annyit, és így
mindvégig, ha száz tál étek volna is. Ebéd után a dívánházban olyan szomorú
hallgatás volt egy óráig, mintha senki nem lett volna a házban, noha tele volt.
Azután két csauz pasa az ajtóig jövének, a két kadileszkert kiszólítták, és a
császárhoz vivék. Egy fertály óra múlva ismét visszájövének a kalmakányért, aki
is felkelvén a kaptán pasával, a császárhoz menének. Egy kis idő múlva a
fejdelemért is eljövének, és oda vivék, akire egy nusztos kaftánt adának. Mihent
a császár eleiben érkezék, akit is köszöntvén, a császár felelé néki: Az apád
énhozzám sok ideig való hűséggel volt, gondolom, hogy te is fogod aztot
követni. A fejdelem kijövén a császártól, mi is mindnyájan kaftánban lévén, a
második kapun kívül a császár paripájára üle, akit is odaajándékozák. Mi is
lóra ülvén, a szállás felé indulánk. A csauz pasa a fejdelem előtt ment, a
szállásig kíséré, és vége lett a komédiának és ennek a levélnek.
|