134
Csernavoda, 5. martii 1738.

Talám már az írást el is felejtette kegyelmed, én még el nem felejtettem, azért azt írom, hogy tegnap érkeztem visszá Bukurestről. A fejdelem Constantinus vajdát küldött volt köszönteni, aki is nagy becsülettel fogadott, és pompával vitete magához. Amég ott voltam, a vajda tartott tisztességesen, és becsületesen is bocsátott el. A Dunán száraz lábbal mentem és jöttem által, attól igen féltem, hogy a lábam belé ne sipadjon, rosszabbul jártam volna, mint Szent Péter. A vezér levele ma érkezék, amelyben mindenféle ígéretek bővölködnek, abban a sok biztatások, hogy 30 vagy 40 ezer embert adnak melléje, de abban Tamás vagyok. Végtire azt írják, hogy innét Vidinben kell menni, mire mi végre, Isten tudja. Csak úgy bánnak velünk, mint a gyermekkel, és vázt akarnak belőllünk csinálni, mert azt gondolja a porta, hogy mihent Vidinben érkezünk, az egész Magyarország és Erdély lóra ül, és hozzánk jő. Talám úgy lehetne, ha az öreg urunk élne, de most, hogy hozzánk jöjjön valaki, Isten ne adja. Hanem kédet tartsa meg.