135
Vidin, 7. aprilis 1738.
Már azt is végbenvittük,
hogy idejöttünk, de postán, mert mi egyébképpen nem tudunk járni, ha szinte tíz
napig voltunk is az úton. Elég a', hogy az elmúlt holnapnak 27-dik napján
szaladánk ki Csernavodáról. Azt nem kell gondolni, hogy az ellenség űzött
volna ki, hanem hogy mi mindent szaladva cselekeszünk. Posta lovakot mindenütt
adának alánk és a portékánk alá. Azt elmondhatjuk, hogy a portékánk több
pénziben áll már a császárnak, mint magunknak, mert a sok posta lovat mind a
császár fizeti. Az utunk nem volt unadalmas, mert igen szép földön jártunk,
csaknem mindenütt a Duna mellett. A' való, egy kevessé pusztás, mert a falak is
puszták most a hadakozásban. Ezt a szép földet mind rácok bírják, kik nem igen
dolgosok. A fejérnép igen csúfos süveget visel. Tegnap, amidőn két
mélyföldnire lettünk volna Vidintől, a pasa három- vagy négyszázig való
lovasokot külde előnkben, akik mind cifrán, mind jó paripások valának. A
Duna-parton pedig egy kis mélyföldnire a várostól a pasa sátorai fel valának
verve, a tihája előnkben jövén, a pasa nevével köszönté a fejdelmet, és a
sátorok alá vivé, ahol megvendégelé a fejdelmet. Ebéd után a fejdelem a pasa
paripájára ülvén, nagy pompával érkezénk a városban álgyúdörgések között. Nem a
várban, hanem a külső városban vagyunk szállva. Másszor másról írok, most
ez elég.
|