137
Vidin, 9. julii 1738.

Mi repülőfélben vagyunk, mert innét is a szokásunk szerént szaladva kell készülnünk és megindulnunk, kivel és hová, hallgassad békességes tűréssel. E holnapnak ötödik napján a vezér Nissa felől ideérkezék nagy sietséggel, vagyon véle fegyverfogható 80 ezer ember. Minthogy siet, azért a hadát tovább nem nyugosztalja, és ma megindultunk Orsova felé. Oka ennek a', hogy az idevaló pasa már vagyon másfél holnapja, hogy Orsovát megszállotta és lőtette, de már annak vagyon két hete, hogy Königszeg generális eligazította volt alólla, és a várat megsegítette. A vezér ezt megtudván, azért jött ilyen sietséggel erre, és azért is indulunk meg ma reggel, hogy a pasát megsegítse. Nagy álgyúkot viszen magával és mindent, ami kívántatik a várvíváshoz, olyan álgyú is vagyon, akinek előtte hatvan bival sétál. Tegnapelőtt a vezér megizené a fejdelemnek, hogy hadná el Vidint, és menne táborban véle. Elkészülénk tehát a bévett szokásunk szerént, és a vezér táborára menénk. De hogy menénk? Mert példa nélkül való dolog a mi dolgunk, senkinek közüllünk lova nincsen, se semmi tábori eszköze. Lovakot eleget adatott a vezér alánk és a katonák alá, de azok posta lovak. El lehet ítélni, ha posta lovakon kell-é táborban menni? Elég a', hogy mi azokon megyünk, ugyan postán is térünk visszá. De e' mind meglehet a komédiában. Ugyanazért is hurcol oda a vezér, gondolván, hogy ha a táborban lészünk, sok magyarok jőnek hozzánk. De hálá Istennek egy valamire való nem jött, akik jöttek, azok a fára való felmagasztaltatást kerülték el. Csak a sok szép szót adják, de nem akarják egyéb hasznunkot venni. Kedves néném, egy kis imádság hasznos volna egy olyanért, aki posta lovon táboroz.