139
Fetislán, 26. augusti 1738.

Kedves néném, a kegyelmed parancsolatjára Orsovát megvevők. Már most nem berdot, hanem allát kiáltanak benne. Ez a változás eszerént mene végben: a komendáns látván, hogy a vezér teljességgel el nem szállana alólla, valamég meg nem venné, azt is látá, hogy az ágyúk a kőfalon igen sok ajtókot csinálnának mindennap. De leginkább a' vivé a feladásra, hogy a hada igen betegeskedett, mert a sok nyughatatlanságon kívül a sziget igen egészségtelen. Tegyük ehhez azt is, hogy a vezér kikiáltatta volt, hogy aki ostromra megyen, annak huszonöt tallérja leszen. Erre való nézve sok száz jancsár íratá fel magát. Az ilyen hírt, ha megvitték a várban, gondolkozhattak a feladásról. A komendáns megizené 12-dik a vezérnek, hogy küldene valakit hozzája, akivel végezhessen a vár feladásáról. A vezér Ibrahim effendit küldé, aki is mindeneket elvégezvén, 15-dik a komendáns a vezérhez jöve; nagy tisztelettel fogadá, és a vezérnek a várat feladá, aki is ajándékkal bocsáttá visszá. Ugyanazon a napon a jancsárok elfoglalák a várnak egyik kapuját, amég egészen kitakarodik a német belőlle. Ugyanazon estve meglövék örömét a táboron. A mi hadunk máris kezd oszlani, és talám csak mi maradunk a vezérrel. Az idén nem is tart tovább a hadakozás, a mi dolgunknak is csakhamar vége lesz. A vezér azt izené tegnap a fejdelemnek, hogy készüljön, mert 30ezer emberrel Temesvár felé mehet. Ma pedig megizené, hogy nem is kell Erdélyről gondolkodni, hanem arról, hogy véle Vidin felé menjünk. Az Isten megoltalmazta édes hazánkot a rablástól. Elég a', hogy holnap innét megindulunk, és elhagyjuk a fekete, szalmával, földdel, fűvel, fövennyel elegyesen sült kenyeret. A vezér megígérte, hogy az úton szemben lesz a fejdelemmel; meglássuk. Ezzel maradok kegyelmednek.