146
Csernavoda, 1. junii 1739.

Az elmúlt holnapnak 14-dik napján visszáérkezék ide a porta parancsolatival a teftedár, és minthogy a porta arra szabadságot nem adott, hogy a szegény fejdelem testit Constancinápolyban vigyék, azért tegnap estve egy görög templomban eltemetők. Akit is az úr Jézus állítja jobb keze felől az utolsó napon. Itt most minden órán az apostolok eloszlása lészen, a parancsolatok elérkeztek: Csáki úr Vidin felé fog menni, Zai úrfi Kocsinban, én pediglen Jásziban. De mi ketten együtt fogunk járni egészen Jászig; innét Bukurestre megyünk, és onnét keresztül és végig Havasalföldin, Molduvában. Innét pedig mi megindulunk 4 nap múlva, mert a fermányunkban a' vagyon feltéve, hogy egy órával elébb induljunk meg. Mert itt nem teszik azt a parancsolatban, mikor valahová küldenek valakit, hogy siessen, hanem egy órával elébb induljon meg, mintsem kellene, és egy órával elébb légyen ott, ahová küldik. Elég a', hogy ha Erdélyt meg nem láthatom is, de a köpönyegit meglátom, mert az erdélyi havasok mellett menyünk el. Ha Zágonban sert nem ihatom is, de iszom a Bozza viziből. Köszöntöm ezeket a kegyelmed nevivel is. Úgy tetszik nekem, hogy elég bőséggel adtam kegyelmednek tudtára a szegény fejdelemnek minden dolgait és életének végit. Már itt két Rákóczit temeténk el, a harmadikát Isten éltesse, a' nem eszik török kenyeret.

Minekelőtte ezt a levelet elvégezzem, és az íráshoz való szerszámimot elrakjam, lehetetlen, hogy egy kis nevetségre való históriát ne írjak, elég szomorúságra valót írtam. Elég a', hogy nálunk szökött német muskotérosok is vannak, akiknek az erszények igen lapos lévén, a vizet is megunván, nem tudták, miképpen ihassanak bort. Mert pénzek nem volt, azért tanácsot tartottak egymás között, hogy miképpen ihassanak bort pénz nélkül. Egyik a szomjúhozó gyűlésben mondá a több tanácsoknak: csak azt cselekedjétek, amit én mondok, és lesz borunk. Elküld tehát négyet a többi közül ásóval és kapával; ezek estve későn egy görög papnak a kapujához mennek, ott igen kezdik ásni és hánni a földet, mintha sírt ásnának. A pap meghallván, hogy dolgoznak a kapuja előtt, kimegyen, és kérdi tőllök, hogy mit akarnak. Azok felelik, hogy egy holtat akarnak eltemetni. A pap inti, hogy másutt temessék el, de ők csak ásnak keményen. A pap gondolkodik, és kérdi tőllök, ha pestisben holt-é meg az az ember? Ezek felelik, hogy abban. A pap azon megijed és mondja: barátim, csak ide ne temessétek, inkább 3 veder bort adok néktek. De azok csak ásnak. A pap 4-et ígér, azután ötöt: Mikor az alku megvolt, a pap hátranéz, és látja, hogy hozzák a halottat egy deszkán. Arra annál inkább megijed, és a kapuján belől nézi, hogy mint megyen végben a temetés. A muskotérosok kiáltják néki, hogy ha az öt veder bort megadja, a halottat tovább viszik. A szegény pap megígéri, csak megmenekedhessék. Ezek is mindjárt bémennek, és az öt veder bort kihozák. A pap is utánok megyen, hogy lássa, ha elviszik-é a halottat. De micsoda csudálkozással látá, hogy a halott felkelvén, legelőbbször is ő kezde innya a borból. A szegény pap nem tudta, ha haragudjék-é, vagy nevesse, mint megcsalták. Kedves néném, már ezután Molduvában kell a leveleket igazgatni, és úgy nem kell tenni, mint egy olyan úri asszony, aki se nem írt, se nem olvasott, se nem varrott azért, hogy szégyenletre az oculárét feltenni. Én pedig maradok kedves nénémnek etc.