148
Bukurest, 11. junii 1739.
Meg kell tartani mindenkor az ígéretet, mert az ígérettel
adóssá tesszük magunkot, és az adósságot meg kell fizetni, akárminémű
dologból álljon a', példának okáért ha egy csókból állana is, de meg kell
fizetni. Éppen a csókról kell nekem most beszélnem, amidőn még innét
hetven órára kell ügetnem, hát ha még valamely keringő embertelen katonák
bépolálnak, és úgy visznek bé Erdélybe, a' nekem rossz tánc volna. Itt
bennünket nagy becsülettel fogadtak, a városon kívül egy klastromban az ebéd
készen várt bennünket. A vajda a secretáriusát küldötte előnkben, ugyanaz
is vendégelt meg a vajda részéről. Ebéd után pedig a mariászá voda
hintójában mentünk bé pompával a városban. Én is ott kezdem el, ahol végezni
kellene, mint aki elsőben elvette az atyafiát, és azután kért szabadságot.
5-dik indulánk meg Csernavodáról jó társaságban, Pápai János sógor, aki
gyógyíttatni jött ide magát, Zai úrfi, s magam, mert magamot el nem kell
felejtenem. Tegnap a vajda hintaját küldötte utánunk, és szemben voltunk véle,
csaknem egy óráig voltunk nála. A szeme kancsal, de az esze nem a', mert
elegendő van neki, ha szinte görög színű is, mert a görögöknek
másféle színű az eszek. Nem mondhatni teljességgel, hogy fekete, de igen
barna, mert mindenkor azon van, hogy csalhasson meg másokot. A vajdának a
városon kívül kertje, háza vagyon, ott voltunk szembe véle, ugyan maga is ott
vagyon táborban. Hát nem kell-é a káposztát őrizni? Nappal házban vagyon,
étszaka a sátorban hál, mert mikor a vezér táborban vagyon, a vajdáknak is
táborban kell szállani, ha szinte a káposztáskertben is, és addig mind ott kell
maradni, valamég a vezér táborban vagyon. Már minékünk a vajda egy hintót is
adott, posta lovakot és szekereket, azért Isten segítségivel innét elébb
megyünk holnap. Egynehány oláh katonát is adnak mellénk, hogy kísérjenek, mert
hogy megőrízzenek, azt nem gondolom; mégis hírt visznek a vajdának, ha
elfognak. Itt semmi egyéb hír nincsen, hanem tegnap ment itt el egy muszka
követ, a vezérhez megyen. Könnyű elítélni, hogy a békességet járják,
gondolom, hogy itt is reá ropják. Soha, édes néném, nem kelletett úgy vigyázni
az egészségre, mint most; inkább több fizetést kell neki ígérni, csak el ne
menjen, mert én az enyimnek pitesdi bort kell adnom, mely nagy büntetés.
|