150
Jász, 22. julii 1739.
Már egy holnapja, hogy unadalommal töltöm az időt
ebben az ízetlen városban csak egyedül, mert Zai is már régen elment Kocsinban.
A vajdánál egynéhányszor voltam, de amiért ide küldöttek, a' látom, hogy csak
hejában való lesz. Az unadalomra pedig mindennap elég alkalmatosság adatik,
mert ezek a boérok olyanok, mint a medvék az idegenhez. Nem tudom, ha
természetből cselekszik-é, vagy pedig nem mérnek az idegenekkel
társalkodni, de igen vadok. Voltam már egynéhánynál, akiknek kétfejű sas a
címerek, mert ezek mind a Cantakuzéna familiájából mondják magokot. Talám még a
gazdám is abból való, megnézem a címerit, noha szabó. Hogy itt valaki az
idegenhez menne, ebédre híná, amint szokás az emberek között, azt nem kell
várni ezektől a medvéktől. Én is feltettem, hogy egyikhez se megyek.
Mikor a vajdához megyek, reám hintik a mariászá nevet, mert látják, hogy a
vajda mint vagyon hozzám, de azonkívül úgy vagyok itt, mintha csak én volnék
egyedül a városban. Még eddig senkinek annyi barátságát nem tapasztaltam
hozzám, mint az idevaló érseknek. Mikor hozzá megyek, igen örömmel lát, és hogy
megmutassa hozzám való jóakaratját, egynehányszor már holmi ételnemű
ajándékot küldött, olyat, ami itt ritka a városon. Azt én igen kedvesen vettem
tőlle, nem az ajándékját, hanem hogy jó szívvel vagyon hozzám, mert
énnekem itt olyan asztalom vagyon, hogy tíz emberrel többet tarthatnék, mint
amennyi van. Mégis az a szerencsém, hogy egy olosz páter vagyon itt, azzal
eszem és beszéllek, mert ha a' nem volna, sohasem tátanám fel a számot, hanem
mikor eszem. Ha a korcsomára volna kedvem elmenni, ott eleget beszélgethetnék
az oláh papokkal, mert itt a korcsomákon minden hordó mellett vagyon legalább
tíz pap, és aztot úgy veszik körül, valamint egy halottat.
Mindezekből el lehet ítélni, hogy nem kopik a nyelvem
a beszédben, hadd koptassam tehát a pennámot az írásban, mert arra elég időm
vagyon, és a' beszélgetés gyanánt legyen. Beszélgessünk hát mind a városról,
mind az itt való állapotról egy keveset. A város dombon vagyon, elég szép
helyt, de a vizet messzenünnen kell hordani a lakosoknak. Öt vagy hat rongyos
klastrom cselekszi, hogy Jászt városnak lehessen mondani, mert másként a benne
való házakért csak falunak nevezhetnék. A kereskedést a zsidók és az örmények
tartják, hogyha pedig itt állandó vajdák volnának, és olyanok kik az ország
hasznát keresnék, igen nagy kereskedést lehetne itt felállítani, sokkal
könnyebben, és nagyobbat, mint Bukuresten. Hová lehet szebb és jobb föld, mint
itt vagyon? Valamit a föld terempt, az itt mind jobb, mint másutt, mindenféle
mezei és kerti vetemény. Hol lehet szebb marhákot látni, mint itt? Hol lehet
olyan jóízű tehénhúst enni? És a borát akármely asztalra felvihetik, a
gotnári bort a konty alatt is kényesen és gyönyörűséggel megcsemcseghetik.
De a lakosok olyanok, mint a vadállatok, a gyönyörű szép és jó földet
pusztán hagyják, és az erdőkben laknak. Itt a boéroknak számok igen kevés,
ha tízen vagy tizenketten vannak olyanok, akiket uraknak lehetne mondani, a
többit számban sem veszik. Való, hogy a török birodalma alatt vannak, de bezzeg
a görög igája alatt vannak. A nagyobb, hasznosabb, fő és alacson
tisztségeket a görögök bírják; a fejdelem mindenkor görögből lévén, kedvez
a maga nemzetinek, és azoknak inkább hiszen, és azt cselekszi a boérokkal, amit
akar. Csak mostanában is kicsoda itt a főhekmány, aki az egész hadaknak
parancsol? Egy gazdag görög szőcsnek az öccse, és előtte térdet,
fejet kell hajtani a több boéroknak. De mi közöm nekem mindezekhez, amidőn
nagy unadalommal kell enni a kenyeremet és innya a gotnári bort.
Itt mindennap a sok rossz hír, a muszka közelít Kocsinhoz,
mindenek félnek és készülnek. Az Isten viselje gondomat, ő tudja, mi okért
hozott ide. A minap egy muszka követ ment itt által, a vezér táborára megyen.
Én is a vajdánál voltam, elbúcsúztam tőlle, mert tegnap nagy pompával mene
ki innét az egész hadaival. De micsoda had? Nem is mondhatni hadnak, hanem csak
szőllőpásztoroknak. Egy pasa van véle, talám 40 vagy 50 emberrel,
mind egész hada volt talám bővön számlálván másfélezer ember. Legutoljára
vitték a faltörő álgyúkot, amelyeket szükségben dióval is meg lehet
tölteni. Ezek így mind kitakarodának, és idehagyának, már lássam, akármit
csináljak. Azt tudom, hogy a vajda jó rendelést tett felőlem, és a
kalmakánokra bízott, mert itt három kalmakánt hagyott helyében, akik három
idevaló főurak. Az egyike közüllök a cancellárius. Ezek meg nem
oltalmaznak minket, úgy lehet, hogy Csikból reánk üthetnek, és egy étszaka az
ágyban találnak. Olyan öltöztetőkre nincsen szükségem. Maradok édes
nénémnek szolgája.
|