151
Jász, 23. augusti 1739.
Itt édes néném, ebül vannak a dolgok. Amiolta a vajda innét elment,
szüntelen való zenebona a városon, minden készül, rakodik, szaladófélben
vagyon. A boérok már régen az erdőkre küldötték feleségeket, kivált
amiolta a muszka tábor általjött a Nesteren, azolta nagy félelem van itt. A
vajdának a két fia is elillanta innét. Ilyen felbódult állapotban magam sem
tudom, mit csináljak, legkisebb zörgést hallok, azt gondolom, hogy a kozákok az
udvaromon vannak. A kalmakányok gyakorta jőnek hozzám, biztatnak, én meg
azon kérem őket, hogy küldjenek el innét, mert ők ha valami történik,
akkor ülhetnek lóra, amikor akarnak, énnekem pedig három vagy négy cselédem
vagyon, és nincsen több egy lovamnál. Ítéld el néném, micsoda állapotban
vagyok, csak amiolta ezt a levelet írom, háromszor hagyatta el velem a
gazdaasszonyom, mondván, hogy már a városon vannak a kozákok. Eleget biztatom,
de magam is azt akarnám, hogy ne volnék itt. Reggeltől fogva estig itt
csak a kozák hír, itt most egyéb litánia nincsen, hanem a kozákoktól szabadíts
meg uram minket. Szüntelen küldök a kalmakánokra, hogy küldjenek el innét,
ők szüntelen biztatnak, hogy gondjok lesz reám. De én szüntelen való
nyughatatlanságban vagyok, és ilyenben soha nem voltam. A legnehezebb, senki
nincsen, akivel egy szót szóljak. Bár csak lehetne vagy írni, vagy olvasni, de
nem lehet, szüntelen való lárma a kapum előtt. Meg nem indulhatok magam
erejével, nem is lehet addig, amég a vajda maga nem mondja. Itt lenni pedig a
megrémült nemzetség között egész nyomorúság. Nincsen jobb, mint Isten keziben
ajánlani magamot. Ennek a holnapnak az elein mene itt el a vezér postája Kocsin
felé, aki viszi a hírit, hogy a németeket megverte a vezér. Ha ez igaz,
elmondhatni, hogy az Isten ujja vagyon itt. Tegnap meg más posta hozá hírit,
hogy Belgrádot megvették. Ezek mind nagy hírek, arrafelé az Isten
győzedelmet ád a töröknek, errefelé szaladni, kell a muszkától. Tudja Isten, mindennek mint kell lenni,
ő aláz, ő magasztal. Elég a', hogy én szívesen kivánnék innét
elrepülni, de minekelőtte elinduljak, írok csak azért is, hogy megtudjad
néném, hogy azok a veszett kozákok el nem vittek.
|