157
Rodostó, 22. junii 1740.
Néném, jó egy lépés
Bukurestről ide. Az Isten ismét visszáhoza ide, még volt itt a rakás
kenyérből, arra visszá kelletett jőni, amint a török mondja. Annyi
időt tudom, hogy itt el nem töltök, mint az első úttal, és már innét
vagy mennyországban, vagy Erdélybe kell menni. Az elmúlt holnapnak 26. napján
indultunk meg, és tegnap érkezénk ide. Azt kérdhetné kéd, hogy mit csináltunk
annyi ideig az úton? Én magam sem tudom, hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk,
későn indultunk meg mindenkor, és igen idején szállottunk meg. Sok helyt
egynehány polturáért a bolgár leányokot megtáncoltattuk, de ők soha el nem
fáradnak a táncban, mert csak egy helybe táncolnak, a lábokot ritkán mozgatják,
egy-két lépést tesznek előre, meg annyit hátra, mind abból áll. De a sok
éneket nem kíméllik, mert magok fúják, magok járják. De micsoda ének, hogy
ugyan a foga csikorog az embernek, mikor hallja, mint mikor a vasat reszeli a
lakatos. Hanem csak az a különbség van benne, hogy mikor valamely szépecske
énekelt, annak a szava mégis egy kevessé simábbnak tetszett. Az ő
cifraságok abban áll, hogy sokféle pénzt rakjanak magokra, hajokot, nyakokot,
egyszóval mindeneket megrakják a sokféle rézpénzzel és polturával. De még más
ceremonia is vagyon, mert mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban,
valamely vénasszony egy rostával eleiben megyen, abban búza vagyon, és marékkal
az emberre hányja. Kell ugyan valamit neki adni, mert ő sem tartozik
elhinteni ajándékon a búzáját. A Balkány nagy hegyeit harmadnapig hágván, az
Isten szerencsésen ide hoza visszá minket az előbbeni régi és szomorú
lakóhelyünkre tegnapi napon.
Micsodás a világ, és micsoda
gorombaság azon kapni, de mégis kapnak. Mi haszna már a vezérnek abban, hogy
olyan nagy dolgokot cselekedett, ha kitették. Mikor történt a' meg, hogy a
török megverte volna a németet? De ő azt a csudát végbenvitte (tudom, hogy
nem magától), Bellegrádot visszávette, és a töröknek a német ellen való dicsőséges
hadakozását jó békességgel megkoronázta. Nem érdemlette volna-é a holtig való
vezérséget? Vagy legalább, hogy egynehány esztendőkig bírja. Annyi nagy
emlékezetre való dolgok után nem bírhatá másfél esztendeig a vezérséget. Mit
cselekedett Achmet Nissánsi, hogy helyiben tegyék, ha nem azt, hogy ő már
jól tudta mindenféle levelekre a császár nevit felírni. Már e' mint lesz
hozzánk, Isten tudja, de úgy leszen amint ő parancsolja. Innét csakhamar
Constancinápolyban megyünk, azért hogy meglássuk, miben vannak dolgaink. A
prussiai király májusnak a végin holt meg.
|