169
Rodostó, 1746. 15. augusti.
Itt a legnagyobb hírünk a', hogy
a vezért letették, és a tiháját, Mehemet pasát tették helyiben. E' már 14-dik
vezér, amiolta ebben az országban uralkodunk. Mondám, hogy uralkodunk, mert
Isten ő szent Felséginek nagy gondja lévén reám, se bajt, se szükséget nem
tudunk. Való, hogy azt nem mondhatom, hogy úgy élünk, mint a hal a vízben, mert
ők szomjúhan meg nem halnak. Itt pedig a vízünk is megszűkült, és a
csorgók elszáradtak. Azt pedig nem kell csudálni, mivel hat holnaptól fogvást
egy jó esőt nem látunk, köpenyegre nincsen szükségünk. De azt lehet
csudálni, hogy mégis elég termett minden, még bor is elég lészen. Másutt ilyen
szárazságot az éhség követné, de itt csak terem minden bővön, úgy tetszik,
mintha a föld is hozzászokott volna a szárazsághoz, amint is hogy itt
rendszerént a nyár igen száraz, és csak tavasszal legyen valamely kevés
eső, minden elég lesz. Ha itt annyi esők járnának, mint másutt, a bor
igen szűk volna, mert itt a szőllőköt fel nem karózván, mind
elrothadna, amelytől itt igen tartanak, hacsak két nap vagyon is eső.
Minden országban más szokás, mert a természet is mást szokást tart, ha itt a
szőllőköt felkaróznák, mind elszáradna. Úgy tetszik, hogy eleget
beszélt a gazdaságról egy olyan, akinek egy talpalatni földje nincsen. Maradok,
édes néném.
|