174
Rodostó, 26. octobris 1748.
Itt kedves néném, bő
szüretünk vagyon, ürmösbort is csinálok. A szőllő olyan olcsú, hogy
egy polturán három okát adnak a gyönyörűséges szép édes
szőllőből, a' 9 fontot tészen. Ha a szőllő olcsú, a
munkája sem sokban telik, valamint a több mezei munkák. Példának okáért, a pamutot
felszedi ebben a holnapba, ugyanazt a földit decemberbe elsőbe elvetteti,
azután egy nyomorú ekével s két ökörrel felszántják, juniusba olyan búzát arat,
mint a nád. Elfelejtettem vala, hogy az asszony dolgára hínak.
A törökök a több jó erkölcsök között
az engedelmességet legnagyobbra becsülik, leginkább erre is tanítják azokot,
akiket a császár udvarában nevelik, és akik a nagy tisztségekre rendeltettek. Amint
is hogy azokot, akik a császár parancsolatjából való halált engedelmességgel
veszik, martyroknak tartják, és hogy azok mindjárt egyenesen postán mennek
paradicsomba. Ugyanezen okból is adják mindazokra, akik tisztségekbe vannak, a
kul nevet, úgymint a szultán rabjai. Sőt még a fővezér is nagy-nagy
tiszteletnek tartja ezt a nevet adni magának. Elmondhatni azt is, hogy a
birodalom csak rabokból áll. Az ifiakot, akiket az udvarba nevelik, ott 20, 30,
40 esztendeig is zárva tartják, mint a tömlöcbe. Többire a pasáknak az anyjok
rab leány volt, a császárok mindenkor rab asszonyoktól valók; ettől vagyon,
hogy a törökök oly hajlandók rabhoz illendő szolgálatra. Többet nem írok,
mert tegnap nagy fogyatkozás volt a napban, csillagokot is láttunk.
|