177
Rodostó, 21. junii 1749.
Fogjunk az asszony dolgához, és
kezdjük el a fővezéren, akit a törökök Vizir Azemnek nevezik, úgymint a
tanács fejének. A császár csaknem az egész hatalmát kezében adja, a keziben
adván a maga nagy pecsétit, amelyen a maga neve vagyon metszve. Ezt a
tisztséget az első Amurátes kezdé. Vannak még más hat díván vezérek, akik
a dívánban csak akkor adhatnak tanácsot, amidőn tanácsot kér a vezér
tőllök.
A vezér udvara fejdelmi udvar. A nagy ceremoniákba a' háromszegletű
csalmáján két tollat visel, a császár hármat. A vezér előtt három lófarkat
visznek, ezt a nagy becsületet csak három basának adják meg az egész
birodalomban. Minthogy a császár képit viseli, minden a maga perit őeleibe
viheti; egy hétbe négyszer tart dívánt a császár udvarában, kétszer pedig a
maga házánál. A vezér oly hatalmas légyen is, de meg nem ölettethet egy basát a
császár kezeírása parancsolat nélkül, még csak egy jancsárt is a főtisztje
híre nélkül, ámbár minden kérésnek a vezér keze által kell meglenni. Ha
történik, hogy valakinek nagy igazságtalanságot cselekedtenek, amelyben a
vezérnek is része volna, olyankor szabad a császárra híni, tüzet tévén a
fejére, és úgy menni a császár udvarában igazságot kérni.
A vezér fizetése csak húszezer tallér esztendőre, de az ajándékok,
amelyeket a basák adnak az egész tartományokból, és a sok pénz, melyet veszen
fel mindazoktól, akiknek dolgok vagyon a portán, rettentő sokra megyen,
amelyet a császár láttatlanná tészi, mivel az a kincs még az ő ládájában
fog menni.
Vannak még a vezér után nagy tisztségek, úgymint a beglerbégségek, ezek a
tartományok gubernátori. Ezek mind három boncsokosok, és urai mind a hadi, mind
a törvényes dolgoknak. Az anatoliai beglerbégség legelső, ennek egy
millium kis pénze jár esztendőre. 22 beglerbégség vagyon. Ezeknek a nagy
gubernátoroknak mindenikének vagyon magának muftija, reis effendije, canceláriusa,
tefterdárja, kincstartója.
Hát a havasalföldi és a moldovai vajdákról ne szóljunk? A kettő között
a moldovai az első és szegényebb; a moldovai a császárnak hatvanezer
tallért ád, hát még a sok imede-amoda való ajándék még annyira megyen; a
havasalföldi vajda százharmincezer tallért. Régenten a törökök olyan
együgyűek voltak, hogy magok mentek az adópénzért. Volt olyan havasalföldi
vajda, aki utána küldött a törököknek, és tolvaj képiben elvették tőllök
az adópénzt. A török egyszer-kétszer csak elszenvedte, de a szemit felnyitotta,
és már most a vajda emberei viszik az adópénzt Constancinápolyba, ha elvesztik,
nem a császár kára.
|