178
Rodostó, 21. octobris 1749.
Itt attól nem igen kell tartani, hogy a távul való tartományokba a
gubernátorok az engedelmességet félbe rúgják, és magokot szabados urakká
tegyék, mivel arra igen vigyáznak, hogy olyan gubernátorokot tegyenek, akik a
császár udvarában nevelkedtek, akik nem tudják se apjokot, se anyjokot, se
semmi pereputyjokot, akiknek nem lévén semmi támaszhoz reménségek, nem lehet
valamit kezdeni a császár ellen.
A császár azt meg nem engedi, hogy az atyának gazdagsága a fiára szálljon,
minden pasának az öröksége a császáré, és abból annyit ád a gyermekeknek,
amennyi elegendő, hogy élhessenek.
A császár, ha nem jó szemmel látja valamely pasának nagy hatalmát vagy
gazdagságát, akkoron vagy húgát vagy más atyjafiát adja néki. Az eljedzéskor
nagy summa pénzt kell adni, és drága ajándékokot kell adni a házasság
előtt, házasság után pedig tartani kell nagy fényességgel. Úgyannyira,
hogy akármely nagy kincse legyen, de a felesége megüresítti a ládáit. Mégpedig
véle sem lakhatik, mert a császár atyjafiait ki nem viszik soha
Constancinápolyból, magának pedig a pasaságban kell lakni. A régi familiákra
itt semmi tekintet nincsen, az olyan pasa pedig, aki császári vérből valót
veszen el, a feleségit, akit annak előtte vette volt el, el kell
bocsátani, akármely nehéz dolog légyen a'. Minthogy pedig az új feleségivel sem
lakhatik, azért a felesége ád neki csemegére egy-két halajkát vagy rab leányt.
Nekünk is csemegére elég bő szüretünk volt.
|