179
Rodostó, 1750. 16. januarii.
Kedves néném, e' jubileum esztendő, szent esztendő, bár a Szent
Péter templomában mehetnénk, de oda nem mehetünk, imádjuk itt az Istent. Nagy
az én nevem mindenütt, és mindenütt áldoznak az én nevemnek. Vagyon immár
egynehány napja, hogy a vezért letették, tihája béget tették helyiben, ezt
Mehemet pasának híják.
Már mostanában a török vallásról kell írni és azt mondani, hogy minden hamis
vallások között legveszedelmesebb a Mahumet vallása, mert azonkívül, hogy az
érzékenységeknek leginkább kedvez, de másként egynehány punctumokba megegyezik
a keresztyénséggel. Mahumet a valóságos és mindeneket teremptő Istennek
üsmeretségére fundálta a vallást, azután a felebaráti szeretetre, a testi
tisztaságra és a csendes életre. A török vallás keményen tiltja a bálványozást.
Mahumet pogányságban született a szerecsenek között 570-ben. Neki természet
szerént való értelme volt. Azt tartják, hogy egy Nestoriánus Sergius nevű
barát, aki elszökött volt Constancinápolyból, hogy a' hagyatta volna el véle a
pogányságot. Kitetszik az Alkoránból, hogy ez a két ember a Szentírásból vették
ki, ami legjobb a vallásba. De minthogy az ő idejekbe Arabiában sokkal
több zsidó vala, mintsem keresztyén, azért nem is vevének ki annyi szokást az
újtestámentumból, mint az óból, arra az okra való nézve, hogy a zsidókot a
magok vallásokra hódíthassák, és a keresztyénektől se távozzanak el
teljességgel. Ha a Mahumet bolondsága a' nem lett volna, hogy őtet az Istentől
küldetett embernek tartsák, az ő vallása nem igen különbözött volna a
sociniánusok vallásától. De rendkívül való nagy dolgot akara cselekedni, el
akarván hitetni másokkal, hogy néki szövetsége vagyon a magosságbéli lelkekkel,
de minthogy se nem küldetett volt, se csudatételekre való ajándékja nem volt,
kénszerítették a vallása felállítására, hogy az okossághoz, a világi
tudományhoz és a csalárdsághoz tegye az ő elragadtatásit, amelyeket okozák
vala a nagy nyavalyatörések. Végtire mindezek csak elhiteték a néppel, hogy
ő sokkal feljebb való volna a több embereknél, és hogy a mennyekből
venne oktatásokot. A felesége, Fátima, és a jóakarói tele torokkal kiáltják
vala, hogy ő volna hirdetője, magyarázója az Úr akaratjának, e
világra pedig csak azért jött, hogy az Úr parancsolatait hirdesse. A galamb,
akit arra szoktatták vala, hogy a feje felett repdessen, nem kevessé emelé fel
a nép előtt, aki azt tartotta, hogy ez a madár Gabriel angyal lévén, a
füliben beszél a követnek. Itt félbenszakasztom, másszor többet.
|