182
Rodostó, 1751. 14. februarii.

Kedves néném, annak igen örülök, hogy a kéd tetszése szerént írtam még eddig a török szokásról és vallásról, kívánom, hogy ezután is úgy legyen. De azt szükséges megírnom, hogy itt igen zűrzavar idők járnak, de a' nekünk hasznunkra vagyon, mert most fársángba csak hozzák nekünk a sok túzokot, halva és elevenen, akiket az ónós esőkbe fogták. A török nem kap rajta, mi pedig már meg is untuk. A túzok rettentő fejes, makacs állat, jobban szereti éhel megölni magát, mint enni, hanem a fiatalt fel lehet nevelni. Ideje az asszony dolgára menni.

A muftit a törökök úgy tekéntik, mint vallásoknak, törvényeknek fejit és oráculumját. Ennek választása teljességgel a császáron áll, aki erre a hivatalra okos, értelmes és igaz embert választ. Ámbár az ő decretumit és végzésit a bírák törvénynek tartsák is, de a császárt semmire nem kötelezhetik. Mindazonáltal olyan nagy az ő hatalma, hogy semmiben néki ellent nem mond, se ellent nem tart végezésinek, amelyek csak egynehány szókból állanak, és utoljára mindenkor hozzátészi: Az Isten tudja, melyik jobb. Mindazonáltal, amidőn a császár tanácsot kér a muftitól az országos dolgokban vagy valamely pasának haláláról, vagy a békességről, hadakozásról, és ha úgy talál lenni, hogy ez a főpap másként gondolkodik, mint a császár mindezekről, minden halogatás nélkül leteszik, és olyan főpapot tesznek, akinek olyan gondolati legyenek, mind a császárnak.

A császár mikor a muftinak ír, ilyen titulust ád neki: Ésádnak, aki minden bölcseknél legbölcsebb, minden tudományokba legfeljebb haladó mindazoknál, akik fent haladnak. Te aki minden nem szabados dologtól megtartóztatod magadot, eredete a jó erkölcsnek és a valóságos tudományoknak; a próféták és az apostoli tudománynak örököse, aki megfejted a hitnek ágazatját és kinyilatkoztatod annak valóságos értelmit. Te vagy az igazság kincsének a kolcsa, te világosítod meg a homályos magyarázatot, meg vagy erősítve a felső igazgatónak és az emberi nemzet törvénycsinálójának kegyelmével. A nagy Isten adja, hogy szüntelen megmaradjon a jó erkölcsbe.

A muftit mihent választották, a császár egy nusztos mentét küld néki, és ezer tallért, aranyul egy keszkenőben, azután 2000 pénzt rendel néki napjára. Egy poltura három pénzt, e' mintegy 16 tallérra és 30 polturára megyen. Vannak olyan császári templomok, akiknek jószágiból felvehet ötvenezer tallért.

A mufti után vannak a két kadileskerek, az egyik európai, a másik ázsiai. Ezek eleiben mindenféle törvény elmehet, és mindenféle törvényt megítélhetnek. Ebből a tisztségből a muftiságra mennek.

A kadileskerség után való a molla, ezeknek 500 pénzek jár napjára. Ennek az egész tartományba való kadiákra vagy birákra hatalma vagyon. A mollákból lehet mufti. A mollákot és a kadiákot egyházi embereknek tartják, mert a törökök között a vallásbéli törvényt a városi törvénytől meg nem választják.

Az imánok vagy papok olyanok, mint a parochusok. Ezeknek megfedhetetleneknek kell lenni. De szükséges, hogy jól tudják olvasni az Alkoránt, és hogy elsőben abban a hivatalban, mint azok, akik a toronyból a népet az imádságra szokták híni. De még az is szükséges, hogy a nép a fővezérnek szóljon mellette, másképpen abban a hivatalba nem állhatna a vezér parancsolatja nélkül. Ahhoz nem kívántatik más papi bélyeg, se a mufti nekik semmit nem parancsol, ki-ki szabad a maga parokiájában, hanem a városi bírák alatt.

Az emireket az egyháziak közi számlálhatjuk, mivel ezek a Mahomet familiájából valók, hogy pedig a többitől magokot megkülönböztessék, zöld csalmát viselnek, a Mahumet színét. Ezeknek sok szabadságok vagyon, a törököknek meg vagyon tiltva, hogy gyalázatosan bánjanak vélek, de ha haragusznak reájok, és részegen látják, a csalmájokot leveszik, és jól elverik minden tisztelet nélkül.

Az emireknek egy fejek vagyon, akit nakib esrefnek nevezik. Ennek oly nagy hatalma vagyon rajtok, hogy megöletheti, és megkegyelmezhet nekik, de hogy a botránkoztatást elkerüljék, a büntetés mindenkor titkoson megyen végbe. A főnek egy vicéje vagyon, akit alemdárnak híják, e' hordozza a Mahumet zászlóját. Az emirek mindenféle nagy tisztségekre felmehetnek. Én pedig tovább nem megyek, hanem jó egészséget kívánok nénémnek.