185
Rodostó, 1752. 20. maji.
Kedves néném, öt
esztendeje, hogy leveledet nem vettem, igazán mondván öt holnapja. Nem sok-é
a'? Azelőtt gyakrabban írtunk egymásnak. Mitől van az? Talám attól,
hogy vénülünk? De a' héjával bétöltöm a kéd akaratját, és a törökök szokását
végig leírom. Az utolsó levelemet a derviseken hagytam el, és ismét rólok írok.
A derviseknek
legfővebb külső foglalatosságok a', hogy táncoljanak kedden és
pénteken. De amég ehhez a komédia áitatossághoz kezdjenek, a superiorjok
predikációt csinál; azt tartják, hogy ezt a predikációt akármely valláson
lévő meghallgathatja. A szerzetesek pedig kerekdéden ülnek a térdeken, a
predikációnak vége lévén, a kórusba az énekesek és a flautások elkezdik az
éneket, amely sokáig tart. Amidőn bizonyos verseket énekelnek, a superior
esszeveri a kezeit, és erre a jelre a szerzetesek felkelnek, a karokot
kiterjesztik, és keringeni kezdenek kerekbe; azt pedig oly sebességgel, hogy
aki nézi, a feje szédülni kezd. Szoknyaforma van rajtok vastag posztóból, és
noha oly sebességgel forogjanak is, mint a szekérbe a kerék, de egyik a másikát
meg nem éri. A superiorjok jelt adván, egyszersmind elhagyák a táncot, és ki-ki
a maga helyére lekucurodik. Minthogy pedig ehhez igen ifiúságokba szoktatják
őket, azért legkisebb főszédülést sem éreznek. Énnekem pedig a fejem
szédelgett, csakhogy néztem is őket. Négyszer vagy ötször kezdik így el a
keringést. Ezek megházasodhatnak, de el kell hagyni a dervisséget.
A török vallást jobban nem
lehet elvégeznem, mint azon, hogy micsoda tisztelettel vannak a Krisztushoz. A'
nem igaz, hogy káromlással volnának hozzája, mint sokan azt tartják, mert itt
nem közönséges népet kell érteni, hanem az írástudókot. Ha pedig oly
boldogtalanok, hogy nem hiszik a Krisztus Istenségit, legalább úgy tisztelik,
mint az Isten fuvallását, mint az Úr mellett lévő nagy szószóllót. Azon
megegyeznek, hogy az Isten küldötte el, hogy olyan törvényt hozzon, amely
teljes kegyelemmel. Ha pedig hitetleneknek hínak minket, nem azért, hogy a
Krisztusba hiszünk, hanem azért, hogy nem hisszük, hogy Mahumetet az Isten
küldötte volna. Jól cselekesszük.
|