186
Rodostó, 1752. 2. augusti.

Ki ne írna, kedves néném, örömest, mikor annyi sok jó dinnyét eszünk, mert itt most a dinnyeszüret. Azt tudom, hogy nem jóüzüen eszi a dinnyét a vezér, akit az elmúlt holnapban letevének, vagyon is oka. Helyében pedig Imrehor Musztafát tették, e' főlovászmester volt, már most a birodalomnak fejdelme, emberséges ember, hozzánk máris mutatta jóakaratját. Az elmúlt holnapnak a végin estve felé jól megijesztettek volt bennünket, mert olyan nagy földindulás volt, hogy annál nagyobbat sohasem értem. A házak, a falak úgy hajladoztak, mint mikor a szél a fákat hajtogatja. De semmi szerencsétlenség nem történt.

Már most írjunk a törökök házasságiról, akiknél a házasság szent és tiszteletes dolog; a papoknak ott nincsen semmi részek, mert a kötés a bíró előtt megyen végben. Amidőn pedig valaki törvény szerént akar megházasodni, a leány atyjával és anyjával végez arról. A házasságról való levelet vagy kötést a bíró és két bizonyságok előtt csinálják meg, amely kötést elronthatja a két rész. Egy asszony kérheti az urától való elválást, ha tehetetlen, ha háromszor egymás után péntekre viradó étszakán elmulatja az adót megfizetni, amely étszaka arra az adóra rendeltetett. Egy olyan férfiú, aki annyira valót nem ád a feleséginek, hogy kétszer egy hétben a feredőben mehessen, tarthat az elválástól. A leánnyal pénzt nem adnak, hanem a legénynek kell adni. A lakadalomnak napján a menyasszonyt nagy pompával, dobbal, síppal viszik a legény házához. A legény a kapunál várja, és leveszi a szekérről, kezet adnak egymásnak, de a leány ábrázatja bé vagyon fedezve, úgy hogy őtet nem láthatják, de ő láthatja a legényt. A szekérből leszállván, fogadást tesznek egymásnak. Azután a napot vendégségbe töltik, a férfiak külön, az asszonyok is külön. Annak idejében a menyasszonynak valamely asszonyatyjafia viszi a vőlegény házában, és csak akkor látja meg, ha szép-é vagy rút. Nem magyar humorhoz való az ilyen házasság.