189
Rodostó, 1753. 11. junii.
Kedves néném, azt írod,
hogy úgy tudod a törökök szokását, vallását, mint a mufti. Úgy tetszik, hogy
nem kellene csúfolódni, még a muftihoz tenni magát, akinek térdig érő
szakálla vagyon, és olyan csalmája, mint egy méhkas. Meg ne bosszonts, mert
többet nem írok, noha már félben nem hagyom. És azt mondom, hogy a törökök a
mosodásról való parancsolatot két mosodásban tartják, nagy és kicsid
mosodásban. Az első abban áll, hogy az egész testet megmosák, ezzel leginkább
a házasok tartoznak, és ahol feredők nincsenek, a férfiú a folyóvízben
vagy tengerben háromszor lebukjék, akármely hideg legyen. A kis mosdás pedig
abból áll, hogy arccal Mekka felé forduljon, megmossa orcáját, orrát, kezit,
karját, lábait.
A mosdás után szemeket a
földre vetik, és úgy vannak egy kevés ideig, hogy magokhoz térjenek, és az
imádsághoz készüljenek, amely ötször vagyon napjában. Az első hajnalba, a
2. délben, a 3. dél és napnyugot között mintegy négy óra felé, a 4.
napnyugtokor, az 5. mintegy másfél órakor napnyugot után. Hogy pediglen minden
megtudhassa az idejét ezeknek az imádságoknak, nem harangszóval adnak jelt,
mert nálok harang nincsen, hanem arra rendeltetett emberek vannak, kik
felmennek a mecsetbe, az ujjokkal bédugván fülököt, egész teli torokkal éneklik
ezeket a szókot: Az Isten nagy, nincsen más Isten az Istenen kívül, jöjjetek a
könyörgésre, ihon világosan hirdetem néktek. Ezek a bőrharangok ezeket a
szókot először dél felé éneklik, azután észak, napkelet és napnyugot felé.
Ezt mindenek meghallván,
megmosdanak, és a templomba mennek. Az ajtó előtt ki-ki leteszi a
papucsát, vagy a keziben béviszi, nagy tisztalettel meghajtja magát, és
köszönti a rejtékbe lévő Alkoránt, amely rejtékhely jelenti Mekkát; azután
ki-ki felemelvén szemeit, a hüvelykét a füleibe teszi, minekelőtte
letérdepeljen. Azután a pap felkél, és kinyitott kezeit a fejére teszi, a
füleit a hüvelykével bédugja, és igen felszóval, de halkkal énekli: Nagy Isten
dicsőség tenéked, Úr, hogy a te neved áldassék és dicsőíttessék, hogy
a te nagy voltod megüsmértessék, mert csak te vagy a nagy Isten. A nép csak
lassan mondja utána.
Rendszerént pedig ezt az
imádságot mondják, a szemeket a földre függesztik. E' nálok olyan imádság, mint
nálunk a miatyánk. (Az Istennek nevében, aki teljes jósággal és irgalmassággal,
dicsértessék a világ ura, aki teljes jóságú és irgalmasságú. Isten, minden
embereknek ítélő ura, mi tégedet imádunk, mi tebenned vetjük minden
bizodalmunkot, tarts meg minket, mivel igazán való úton hívunk segítségül, ez
az út az, amelyet te választottad, és az melynek kedvezel kegyelmeddel, e' nem
a hitetlenek útja, se nem azoké, akikre méltán haragszol.) Ennek az imádságnak
a kezdete jó, de a vége farisaeusság.
A törökök az imádságot
mindenkor azon végezik el, hogy köszöntik a két angyalokot, akik tartások
szerént kétfelől állanak. Ezt pedig így viszik végben: a szakállokot
kezekben veszik, jobbra és balra fordulnak. A törökök pénteken olyan szándékkal
imádkoznak, hogy az Isten kegyelmét nyerjék az egész törökökre; szombaton, hogy
a zsidók megtérjenek; vasárnap a kerésztyének megtérésekért, hetfün a
prófétákért, kedden a papokért, szeredán a holtakért, a betegekért, a rabokért,
kik a hitetlenek között vannak, csötörtökön az egész világ megtérésiért.
Kedves néném, alkalmasint
tudja már kéd a török vallást, de nem tartok semmitől is, mert még soha
egy keresztyén asszonyt sem hallottam, hogy törökké lett volna, a rabokon
kívül. Ők azt tudják, hogy a francia azt mondja, hogy Törökország a lovak
paradicsoma és az asszonyok purgátoriumja.
|