190
Rodostó, 15. octobris 1753.
Kedves néném, ha mind így
lészen, most minden órán vége lesz az én levélírásimnak, mert ennek előtte
egynehány holnappal magam csudálni kezdettem, hogy nem kezdek jól olvasni,
mintha a szememre valamely vékony hártyikát tettek volna. A könyvet olvashatom,
de nehezen; az írást könnyebben olvashatom. Azoltától fogvást a szemeim mind
homályosabban látnak, áldassék Istennek szent neve érette. De az asszony dolgát
még véghezvihetem.
A törökök böjtje a holnapról
neveztetik, amelyben esik, amely ramazán holnap. Az ő esztendejek 354
napból áll, azt 12 holdra osztják, az ő holnapjok az újsággal
kezdődik.
Az ő böjtjök ramazán
holnapban rendeltetett, mert Mahumet azt hirdeté, hogy az Alkorán abban a
holnapba küldetett mennyből. Abban az egész holnapba reggeltől
fogvást naplementiig nem szabad se enni, se innya csak egy csepp vizet is, ami
pedig nékik legnehezebb, még dohányozni sem szabad. De mihent a nap lemenyen, a
böjtnek vége vagyon, és mindnyájan a dohányon kezdik a vendégséget, mert
akármely szegény török is, jól vendégli magát, cselédit. Sok egy holnap alatt
elkölti, amit esztendeig keresett. A vendégség pedig estvétől jó hajnalig
tart, nappal alusznak, főképpen akinek nem szükséges dolgozni.
A perzsák micsoda nevetségre
való dolgot tartanak ezen böjt iránt. Azt tartják, hogy Mahumet az Istennek
akarván tetszeni, és hogy az övéit gondviselése alá vegye, az Istenhez felment,
és azt ígérte, hogy az ő vallásán lévők ötven napig fognak böjtölni. Isten
ő szent Felsége elfogadta az ígéretet. Mikor pedig Mahumet leszállott
volna, a harmadik égben találta a Krisztust, aki is kérdezte tőlle, hogy
honnét jőne? Mahumet felelé, hogy az Istentől jőne, és hogy azt
ígérte az Istennek, hogy az övéi ötven napot fognak böjtölni. A Krisztus mondá
néki, hogy sokat ígért volna ötven napot. Mahumet arra felmene az Istenhez, és
megjelenté, hogy sokat ígért volna, hanem hadd lenne negyven napig. Isten
ő Felsége arra is reá álla. Mahumet leszállván, a Krisztus kérdé ismét
tőlle, hogy mit végezett. Felelé, hogy negyven napot ígért volna. A
Krisztus mondá néki: látod-é, hogy én az enyimeknek negyven napot rendeltem, és
hogy micsoda rosszul viszik végben. Mahumet ismét felmene a harmadik alkura, és
kéré az Istent, hogy a böjt hadd lenne csak harminc napig. Az Isten azt is
jóváhagyá. A Krisztus pedig miért nem mehete feljebb a harmadik égnél, mert a
köntösinek az ujjában egy gombostő találkozék, a mennyekbe pedig semmi
földi dolog nem mehet. Én is elvégezem a levelemet ezen a nem okos tartáson.
|