192
Rodostó, 1754. 16. augusti.
Kedves néném, igen nevető állapotba nem vagyok, mert aki igen rosszul
lát, nem igen nevethet. Mindazonáltal mindent jó szívvel kell venni az
Istentől. Már tizenöt holnapja, hogy nem olvashatok, mással kell íratnom,
mert a mostani írásomot még magam is nehezen olvashatom. De az asszony dolgát
el nem kell mulatnom.
A törökök nagy szorgalmatossággal mossák meg a holttesteket, a test mellett
temjént égetnek, hogy a gonosz lélek eltávozzék, azután eltemetik olyan
lepedőben, amelyet bé nem varrják se fent, se alatt. Nékik arra okok
vagyon, mert azt tartják, hogy amidőn a test a sírban vagyon, két angyal
megyen hozzája, akik térdre álítják, és számot kérnek tőlle minden
cselekedeteiről. Ugyanezért is viselnek a fejek tetején egy kis
üstököcskét sokan a törökök, hogy az angyal megfoghassa. A törökök sírja olyan,
mint egy kis pince, a tetejét deszkával béfedik, és arra földet.
Hogyha a halott istenes ember volt, a két angyal után, akik számot kértenek,
más két angyal mégyen hozzája, kik olyan fejérek, mint a hó. Ezek csak arról a
gyönyörűségről fognak néki beszélleni, amelyekben leszen a másvilágon.
De ha igen vétkes találna lenni, két olyan fekete angyalok mennek hozzája, mint
a holló, akik kínozni fogják; az egyik mélyen a földbe leveri, a másika egy
vashoroggal onnét kivonja, és akik így fogják magokot véle mulatni mind a nagy
ítélet napjáig.
Mahumet kedvezni akarván a szerecseneknek, bé is tölté kedveket, mert
minthogy az ő földjök puszta, száraz és terméketlen, hogy pediglen
őket megvigasztalja, olyan paradicsomot ígére nékik, amely tele volna
forrással, és kerteket olyanokot, amelyekbe olyan fák vannak, hogy a
verőfény meg nem hathatja, mindenkor tele virágokkal, és a fák rakva
mindenféle szép gyümölcsökkel. Ebben a kedves helyben foly bőségesen a
téj, a méz és a bor, de az a bor nem részegíttő, se az okosságot meg nem
háborítja. Ott is sétálnak azok a tekélletes szépségek, akik se nem
kegyetlenek, se nem könnyek, akik is olyan édesek, hogy ha valamelyike közüllök
a tengerbe találna pökni, mindjárt elvesztené keserűségit. Azoknak a
szemek olyan nagy, mint egy tojás. Mindenkor a férjekre néznek, akiket úgy
szeretik, hogy csaknem megbolondulnak érettek, mert azt vehetik el, amelyik
nékik tetszik. Ott a leányok Mahumet szerént mind tiszták, mert ott semmiféle
nyavalya nincsen. Mahumet nem mondott semmit is jobbat a másvilágról, mint
mikor azt mondotta, hogy nem kell a holtak közi számlálni azokot, kik az Isten
útjában halnak meg, mert azok az Istenben élnek az ő jovaival és
szeretetivel; de ellenben a kárhozottak nagy égő tűzbe vettetnek,
ahol az ő bőrök mindenkor megújul, hogy a kín is nagyobbodjék,
szomjúságot irtóztatót szenvednek, más italt nem isznak, hanem mérges italt,
amely megfojtja őket, de meg nem öli. De ami még legnagyobb, a' hogy ott
asszonyokot nem találnak. Micsoda rettentő nagy kín a', hogy ott asszonyok
nem lesznek! Ezen a világon arról gondolkodni szükséges, de a másikán
gorombaság. Én nem tudok már mit írni többet a török vallásról, úgy tetszik,
hogy elég.
|