205
Rodostó, 29. novembris 1757.

Kedves néném, a hadakozáskor a verekedésről kell írni, mi itt csendességben aluszunk, de Sléziába szüntelen talpon kell lenni, ugyan talpon is kell meghalni, valamint történék a prussusoknak ennek a holnapnak 22. napján Breslo mellett. A királyné hadát úgy tetszik, hogy gróf Nádasdi komendírozta, a prussiai hadat Bevern herceg. Ha egészen leírnám is, hogy mint volt az a harc, a végin csak azt kellene mondani, hogy a prussust megverték, és a herceget elfogták, egynehány nap múlva Breslót is feladák Nádasdinak. Hát már Siléziát visszányerte a királyné. Breslót nem sokáig ostromlák, mivel a harc után két nappal feladák. Pedig hogy úgy nem történék Nádasdival, mint egy görög királlyal, Filipussal. Ez a Nagy Sándor apja volt. A király valamely várat szálla meg, azalatt egy kevély görög a táborára érkezék, és kéreté a királyt, hogy fogadná bé szolgálatjára, mivel olyan nyilas volna, hogy a madarat reptiben lelövi. A király talám akkor nem lévén jókedvibe, azt felelé reá, hogy nem volna szüksége a vadászra, hanem katonára. A görög sokat álítván maga felől, a válaszon felindula, és ugyanazon estve a várba bészökék, feltévén magában a bosszúállást. Egynehány nap múlva a király megkerülé a várat, de szerencsétlenségire közelebb mene a várhoz, mintsem kelletett volna. Amint pedig a várat vizsgálná, a várból nyíllal a szemit meglövik. Mikor pedig a nyilat a szemiből kihúzták volna, írást látának rajta, e' vala reája írva: a Filep jobb szemére. Úgyis volt, mert a jobb szemén volt a lövés. A király és mindnyájan általláták, hogy a nyilas ember lőtte meg bosszúállásból. A kevélység és a bosszúállás mit nem okoznak! Énnekem is bosszút kellene állanom, mert régen nem vettem a néném levelit.