207
Rodostó, 20. decembris 1758.
Kedves néném, nemcsak mi, hanem az egész emberi nemzet olyan, mint a halálra
ítéltetett rabok, akik nem tudják, mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk
éppen olyan. Mennyi urakot, nemesembereket temettünk már el, kit egy, kit más
esztendőben, úgyannyira, hogy már csak ketten maradtunk volt Zay úrral. Az
Isten azt is kivevé a bujdosásból 22 octobris. Már most egyedül maradtam a
bujdosók közül, és nem mondhatom, mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy
amazt előre, mert egyedül maradván, nekem kell kimennem az áldozatra. A
Csáki úr halála után Zay urat tette volt a porta a magyarok fejévé, akik ebben
az országban vannak a császár protectiója alatt. Halála után a portára
kelletett mennem, hogy hírré adjam halálát. A szokás szerént engemet tettek
básbuggá, mert azt jó megtudni, hogy akik ebben az országba az öreg Rákóczival
jöttünk, azok közül csak én maradtam, hanem akik most velem vannak, azok újak.
Micsodás a világ! Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek
gondviselése mindenkor velem volt és vagyon mindnyájunkkal. Egész predikációt
csinálhatnék a siralomnak völgyében lévő változó életünkről, amely
változást mindaddig próbáljuk, valamég az örömnek hegyére nem megyünk. Vagyon
immár egynehány napja, hogy ide visszáérkeztem. Mit rendel az Úr ezután
felőlem, az ő kezében vagyok, hanem azt tudom, hogy a pornak porrá
kell lenni, és boldog az, aki nem az Úrnak, hanem az Úrba hal meg. Annyi
hosszas bujdosásom után kell-é mást kívánnom annál a boldogságnál.
Az első levelemet, amidőn a nénémnek írtam, huszonhét
esztendős voltam, eztet pedig hatvankilencedikbe írom; ebből kiveszek
17 esztendőt, a többit haszontalan bujdosásba töltöttem. A haszontalant
nem kelletett volna mondanom, mert az Isten rendelésiben nincsen
haszontalanság, mert ő mindent a maga dicsőségire rendel. Arra kell
tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és úgy minden irántunk való
rendelése üdvességünkre válik. Ne kívánjunk tehát egyebet az Isten akaratjánál.
Kérjük az üdvességes életet, a jó halált és az üdvességet, és azután
megszűnünk a kéréstől, mind a bűntől, mind a bujdosástól,
mind a telhetetlen kívánságtól. Amen.
|