15
Drinápoly, 12. julii 1718.
Micsoda sokféle
nyomorúságot okozhat az embernek az Ádám vétke. A télben, édes néném, azon
kelletett panaszolkodnom, hogy igen hideg vagyon, és nehéz írni, most meg azon
kell panaszolkodnom, hogy meleg vagyon. Azt ne gondolja kéd, hogy
kényességből cselekszem, mert valamicsoda nagy hideg volt, a meleg szintén
olyan nagy. Ha télben jégverem volt a házam vagyis inkább fogházam, most pedig
sütőkemence. Fogháznak pedig azért hívom, mert az ablakon ki nem
nézhetnék, ha csak lajtorjára nem másznék, olyan közél vagyon a padláshoz, még
azokot sem lehet kinyitani, úgy vannak csinálva. Kéd pedig jól tudja az okát,
hogy miért csinálják olyan magosan az ablakokot; én nem tudom, csak gondolom:
azért, hogy a szomszédasszonyt ne lehessen meglátni, mert a török azt sem
akarja, hogy a feleségire nézzenek. Jól mondják azt, hogy Franciaország az
asszonyok paradicsoma és a lovak purgátoriuma, Törökország pedig a lovak
paradicsoma, és az asszonyok purgátoriuma. Elég a', hogy nem lehet a házamban
maradnom. Még künt is elig szenvedheti az ember a nagy héséget, a falt vagy az
asztalt, ha megtapasztja az ember, melegséget érez. A minap pedig a mezőn
olyan meleg szél jött reánk, valamint ha az égő kemence mellett mentünk
volna el, és ha sokáig tartott volna, le kelletett volna esnünk a lóról. Most
ennél egyéb hírt nem írhatok; ez elég meleg hírek. De gondolom, hogy rövid
idő múlva hideg híreket kell írnom, mert a békesség megcsinálását csaknem
bizonyosnak tartják, és attól tartok, hogy ott ölelem meg kédet, ahol nem
kívántam volna. De azért nem kell kétségbenesni, jól tudja az Isten, mi hasznos
nékünk. Ha ott is nagy melegek vannak, féltem kédet a betegségtől. Arról
rettegve gondolkodom. De azt tudja-é kéd, hogy lehetetlen már jobban szeretni
kédet, mint én szeretem. Másszor többet.
|